Anyósom szerint rossz anya vagyok és elkényeztetem a gyerekeimet. Szerintetek?

Szerintem sok háziasszony örül neki, ha megmondják, épp mit főzzön, mert elég sokaknál hallom a kétségbeesett kérdést: "Megint mit főzzek?" Így mindenki jól jár; te is tudod, hogy amit aznap csinálsz, annak örülni fog a család.

A gyerekeid mondhatni teljesen hétköznapi és átlagos árú ételeket kértek, amit gondolom, máskor is megcsinálsz/megveszel, ha úgy van. Vagy anyós szerint az a rend, hogy még véletlenül sem olyan étel kerül az asztalra, amit az ember gyermeke megkíván? Mondjuk amúgy is csinálna palacsintát, de a hét későbbi felében tervezte be, akkor már csak azért sem csinálja meg mondjuk hétfőn, mert nehogy már a gyerek kérése teljesüljön? Érdekes meglátás...

Szóval max. akkor tudnának a nyakadra nőni, ha mindig nyalánkságot kérnének, meg olyan értékűt, amire nem feltétlenül van keret állandóan. De most az, hogy épp palacsintát szeretnének, vagy kukoricát, aminek egyébként is szezonja van, akkor mit kell ezen anyósnak fennakadni?

Gondolom, nem ez volt az első húzása. Jól tetted:)

Én még sosem raktam ki anyósomat, de én is hasonlóan egyszerűen reagálok ezekben a helyzetekben.

Legutóbb pl. kiraktam egy "Nevelési tanácsok" c füzetet, egy kis bevezetővel a bejárat mellé, és megkértem mindenkit, hogy a baba érdekében a fontos tanácsokat inkább írásban közölje, ne szóban.

Gondolom, ha olyan fontos, akkor veszi a fáradságot és leírja. Mondanom sem kell, tök üres az egész:)

A védőnő jót röhögött rajta és mondta, hogy ezt mindenkinek javasolni fogja...

4 év alatt eljutottunk arra a szintre, hogy elég ritkán vitatkozunk!

Nehogy rosszul érezd magad a történtek miatt, ugyanis tökéletesen igazad volt.

Az anyós azzal, hogy le-rossz szülőzött téged, ugyanúgy megbántott, mint te őt azzal, hogy kiraktad.

Ez a te családod. A te felelősséged. Ő vendég. Legfeljebb tanácsot adhat...

Anya a mai napig kérdezi hogy mit főzzön, mert kitaláni nehezebb mint megcsinálni, kb.

Teljesen jól csináltad, és szerencséd - illetve ez a normális - hogy a férjed melletted áll. Szerintem neki kellene beszélnie az anyjával hogy merre hány méter.

Ettől függetlenül lehet hogy elkényeszteted a gyerekeket, de ezt sem értem, hogy miért nem lehet elkényesztetni. Unokahugom is el van kényesztetve, kb nincs olyan nap hogy ne kapna valamit, de a hisztizésről teljesen le van szoktatva és tud viselkedni.

Ez anyósod szegénységi bizonyítványa. Elkényeztetni azzal a gyereket, hogy azt kap enni, amit kér... Szánalmas ez a nő, nem irigylem ahogy felnőtt mellette a férjed, ha nem az utóbbi években hülyült meg.

Nyilván nem hagyja a gyereknek az ember, hogy csokit egyen egész nap meg sajtos pufit vagy ilyen szarokat, de ezzel elkényeztetni, hogy rendes kajából ehet, amit szeret... Nem is értem, miért ne lehetne a gyereket megkérdezni, hogy mi legyen az ennivaló? Hülye tán, hogy nem lehet véleménye? És szerintem az is természetes, ha valaminek szezonja van, és tudod, hogy szereti, vagy kéri, akkor kap. Kivéve, ha nincs rá pénz.

Komolyan mondom, már-már ijesztő anyósod. Sajnálja tán a finomat az unokáitól?