Rossz anya voltam/vagyok. Hogyan tudnám helyre hozni a hibá (i) mat?
Elég fiatalon, 18 évesen szültem először.Aztán 21 évesen és 24 évesen. A párommal nagyon sokat dolgoztunk, hogy meg legyen mindenünk. Szinte sose volt olyan, hogy mindketten otthon legyünk a gyerekekkel.Kiskorukba ez még nem is volt nagy baj, mert az anyósom és az anyukám sokat segítettek.Később mikor a nagy fiam kamaszodott voltak gondok rendesen.Kimaradt éjszaka és másnap reggel jött haza hulla részegen.Még csak 14 éves volt, tudtam, hogy ez nem normális de ha felhoztam a férjemnek csak a vita volt, mert mindig csak egy váll húzást és "Csak kamasz,hagyd élni..majd kinövi"-t kaptam válaszul.De nem nőtte ki, sőt! minden egyre csak rosszabb lett.Felmondtam a munkahelyemen, hogy többet lehessek vele és a két hugával de ez sem segített. Az iskola is jelezte, hogy rengeteg a probléma a fiammal.Lógás,verekedés,tanulmányai romlottak aztán már ki is rúgták.Hiába irattuk másik iskolába nem járt be. 15 évesen szinte csak részegen láttam a fiamat.Sose állt velünk szóba csak ha pénz kellett neki, ha nem kapott idegbeteg lett,ordibált, nekem jött, szét vert mindent ami az útjába került.A férjem sose szólt rá, még én voltam a hibás ha nem hagydtam rá. Egyszerüen kezelhetettlen volt. Közben ott volt a 12 és 9 éves lányom akikre figyelnem kellett és teljesen belefáradtam abba, amit a fiam csinál és közbe a férjem csak eljár dolgozni, meg se hallja amit mondok neki. A pénzzel is kezdtek gondok lenni, hisz csak egy keresettből éltünk.Újra munkába álltam, igaz csak 4órába de ez is segített. Kezdett jó lenni minden, néha már a fiam is itthon vacsorázott, mesélt a barátairól. Próbáltam rávenni, hogy menjünk el egy pszihológushoz a dührohamai miatt de akárhányszor felhoztam ideges lett és ott hagyott.
Egy szombati nap arra mentem haza, hogy a hugaival játszik.Nagyon örültem mikor megláttam, olyan boldogok voltak a lányok. Persze, ahogy haza értem már öltözött és ment is. Volt, hogy napokig nem jött haza.Egy este nem bírtam aludni, nem tudom miért de vártam, hogy haza jöjjön.Többször is kimentem a folyosóra megnézni, hogy ég-e a szobájába a villany. Aztán nehez de elaludtam.Másnap reggel csengetésre ébredtem.A rendőrök voltak, ahogy kimentem és megláttam az arcukat tudtam, hogy baj van.Mire a kapuhoz értem már sírtam. A fiam drogtúladagolàs miatt kórházba került.Egyből szóltam a férjemnek és bementünk a klinikára.Ott olyan szörnyűség várt ránk, amit a legnagyobb ellenségemnek se kívánok soha! Nem tudták Őt megmenteni, a szervezete feladta a harcot. Ott a kórházba teljesen kiborultam, fel se fogtam amit az orvos mondott. A férjemet hibáztattam, amiért sose tett semmit azért, hogy segítsen rajta.Folyton csak dolgozott, egy focimeccsre nem vitte el egész életébe.Mikor kisebbek voltak a gyerekek és elmentünk nyaralni akkor is csak a munka érdekelte.Mindig adott neki pénzt a hátam mögött és sose jutott eszébe, hogy drogra vagy más halálos kimenetü dologra költi vagy csak nem érdekelte.
Decemberbe történte ez a szörnyűség.Mèg mindig nem dolgoztam fel, hogy az alig 16 éves fiamat elvesztettem.Folyton vele álmodok, nincs olyan perc, hogy nem jut eszembe az édes kismosolya.Annyira édes kisfiú volt, mindegy mennyit sírtam miatta, hányszor emelt rám kezett, sose tudtam rá haragudni, mert minden az én hibám volt. 18évesen nem lett volna szabad szülnöm, nem kellett volna folyton dolgoznom, mindig csak a nagyszülőkre hagyni őket.Bele se gondoltam mekkorra fájdalom volt neki, hogy sose fürdettem meg, sose mondtam neki mesét mikor lefeküdt.Hatalmas szègyen, hogy elfordult nem voltam ott egy iskolai előadáson se, néha az anyáknapi műsor is kimaradt.Sose foglalkoztam vele úgy, mint egy anya. 16 év alatt nem volt olyan, hogy beszélgettünk. A lányokkal ugyan ez a helyzett.Nekik se tudom vissza adni azt amit elvettem a gyerek korukból.De velük helyre akarom hozni! Nincs könnyű dolgom,mert a férjem elköltözött 3hónapja, azóta egyszer se jött ki a lányokhoz, pedig nagy szükségük lenne rá.Nekik se volt könnyű ez az időszak.
35 évesen,hatalmas fájdalommal a szivembe itt maradtam a két gyerekkel egyedül, kilátástalan a helyzetem de most már csak a lányok számítanak.Csak a két mamára számíthatok de ők már elég idősek.
válasza:Részvétem!
Próbálj meg több időt tölteni a lányaiddal, de abban ne essél át a ló túloldalára, hogy mostantól mindent megengedsz nekik-lelkifurdalásból.
Időt adj nekik és közös élményeket.
válasza: válasza:Először is, verd ki a fejedből, hogy miattad történt ez a dolog. Nem te voltál rossz anya. A fiad is döntött és ő így döntött. A legjobb családokban is előfordulnak ilyenek. Velem sem foglalkoztak és anyám vert is, mégsem lettem olyan, mint a fiad. Szóval NEM a te hibád.
Visszacsinálni nem tudod a dolgokat, szóval már ne a múlton rágódj, hanem a jelenben éljél. Foglalkozz a lányaiddal, próbálj velük több időt lenni és tényleg ne csinálj lelkiismereti kérdést ebből a lányaid felé. Ők mások, más személyiségek.
válasza:Anyukám engem is a nagyimra hagyott,mert anyáék dolgoztak.
Anyukám reggel 6-tól este 9-ig dolgozik hétközbe,hétvégén 2-6-ig.
Na és mi van ,semmi.
Egyedül vagyok itthon,nem járok sehova,kitűnő vagyok.
Én emlékszem egyszer szaladtam el ,anya utólért ,rávert kettőt a fenekemre és mint az állat ordított.
Namost annak ellenére ,hogy dolgozik rengeteget van ideje rám
mindig felhív telefonon.
A ti esetetekben szerintem 70%-ba Ti,30%-ba meg a gyerek volt a hibás,mert,hogy Ő is hibás volt.
Nagyon sajnálom a fiadat,de most már akármilyen szomorú túl kell rajta lenned.
Vidd el a lányaidat vásárolni,mekibe,minden nap,ha mész haza vigyél nekik egy szelet csokit.
Sajnos a múltat nem tudod ,de a jövőt megváltoztathatod.
Részvétem.
válasza:Sajnálom nagyon!
Viszont azt tudom mondani, hogy ne akard bepótolni a lányokkal, ami kimaradt, mert átesel a ló túloldalára, és mindent megengedsz nekik. Légy anya, legyél nekik ott, de határokat szabj, és tartasd be velük. Egy 13 és 11 éves lánynak még bőven szüksége van a szülői útmutatásra, és nem a túlzott engedékenységre. De az is fontos, hogy a maximális szeretetet és odafigyelést add meg nekik.
Miért kilátástalan a helyzeted? Van munkád? Van két szép lányod, és talán később lesz egy férfi is újra az életedben.
Igen, van egy halottad, a fiad. De az élet tényleg megy tovább...
válasza:Őszintén sajnálom ami a fiaddal történt és fogadd részvétemet.
Biztosan nem lesz népszerű, amit írok...
Minden ember első 6 éve határozza meg, hogy milyen felnőtt válik belőle.
Ha a szülés nem hozta benned elő az anyai ösztönt, talán nem is neked való ez a szerep (a kudarcokból ez vonható le).
El sem tudnám képzelni, hogy szülök egy gyermeket és nem én gondozom, hanem a rokonok, nem én fürdetem, hanem a rokonok, nem én tanítgatom az első lépsekre - evésre, nem én olvasom a mesét...
Már 6 éves a kisfiam és bár anyagilag nem állunk túl jól (tudjuk fizetni a rezsit és mindig van ennivalónk, tiszta ruhánk, de nyaralni csak 3 napra jutunk el és idén először), nálunk ez nem is volt kérdés, hogy legalább 1,5 évig itthon leszek és én lehetek az ANYA.
Ezek az évek, amiket kihagytál nem pótolhatók, te már nem léphetsz anya szereppe, maximum egy jó barátnő szerepbe.
Javaslom, hogy te menj el pszichológushoz és a lányaidat is vidd el, mert később még sok trauma érheti a családot a felgyülemlett gondok miatt.
Mindenesetre az elismerésre méltó, hogy ennyire összeszedetten tudtad leírni a történetedet és változtatni szeretnél a gyermekeid érdekében.
válasza:Szégyelld magad utolsó...
Mi az, hogy nem jött ki belőle az anyai ösztön? Könyörgöm 18 éves volt, dolgoznia kellett, hogy ne haljon éhen a gyerek és legyen fedél a feje felett. Nem 30 évesen lett anya 8-10 év munkaviszonnyal a háta mögött, hogy nyugodtan és anyagi biztonságban várja a gyereket. Úgyhogy azért ne szidd a kérdezőt, mert sajnos ennyit kellett güriznie.
Kérdező! Részvétem a kisfiad miatt. Sajnos tudom milyen szörnyű dolog a drog és hidd el, "jobb" családokban is előfurdul az ilyen. Nem tudom mit írhatnék, hisz ebben a helyzetben üres és súlytalan minden szó. Tarsd magad a kislányaidért, mostmár csak ti maradtatok egymásnak, tartsatok össze!
Köszönöm mindenkinek!
Írtátok, hogy ne magamat hibáztassam, mert a fiam döntése volt ez.Szegény gyerek nem került volna olyan közösségbe, amilyen be volt, ha normálisan, oda figyeléssel nevelem.Ő csak arra vágyott, hogy foglalkozzanak vele, szeressék, törődjenek vele.Igaz, hogy rosszba vitte ez a társaság de Ők legalább ismerték.Én szégyenemre azt se tudom mi volt a kedvenc étele. Szörnyű amit tettem, hisz egy anya nem csak attól anya, hogy megvessz mindent a gyerekeknek.
A lányokkal mindig is jobban kijöttem.A kisebb sokkal több figyelmet kapott, mint a nagyobbak.Ő olyan kisbújjós, szeleburdi kislány volt mindig. A 13 éves is aranyos, rendes lány de neki mély nyomokat hagyott ez a tragédia.Mindig is szerették egymást a fiammal.Pszihológushoz járunk vele. Sokat segítettek a kezelések mindkettőnknek.
Csinálunk közös pogramokat ( hétköznap délutáni biciglizés, séta, fagyizás, hétvégén kirándulás állatkert, strand...ilyesmik. )
Nagyon sajnálom, hogy ezeket a dolgokat nem tettük meg akkor amikor 5en voltunk egy család. De el kell engednem a múltatt, csak ne lenne ilyen nehéz!
válasza:A múlt mindigis az életünk része lesz .
Én is szokszor beszélrk csúnyán a családommal,de mikor egyedül vagyok meghasad a szívem.
Te jó anya vagy,mert magadat hibáztatod.
Én gyerek vagyok és hasonló helyzetbe vagyok, mint a fiad (bulimia)és akárhogy akarok szabadulni nem tudok.
Lehet a fiad is meg akart gyógyúlni,csak nem tudott.
A gyógyszer egyfajta megtisztulás neki ,nekem , mindenkinek.
válasza:OFF:
7-es válaszoló: költői túlzásokba estél. Olvass figyelmesen. Nem azért dolgozott éjjel - nappal a kérdező, hogy legyen fedél és ennivaló, hanem (idézem):
"Elég fiatalon, 18 évesen szültem először.Aztán 21 évesen és 24 évesen. A párommal nagyon sokat dolgoztunk, hogy meg legyen mindenünk."
Egy szerényebb körülmények között, de anyai szeretet mellett felnőtt gyerek gazdagabb annál, akinek anyagilag mindent megadtak, de szülői szeretet nélkülözése mellett kell felnőnie.
Lehet ezt szépíteni és lehet sajnálni a kérdezőt, de ha őszintétlen választ vár, akkor megkérdezi az ismerőseit személyesen, akik nem válaszolják azt, amit szeretnének.
Ez az oldal éppen azért van, hogy az emberek őszintén elmondják a gondolataikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!