Rossz anya voltam/vagyok. Hogyan tudnám helyre hozni a hibá (i) mat?

Elég fiatalon, 18 évesen szültem először.Aztán 21 évesen és 24 évesen. A párommal nagyon sokat dolgoztunk, hogy meg legyen mindenünk. Szinte sose volt olyan, hogy mindketten otthon legyünk a gyerekekkel.Kiskorukba ez még nem is volt nagy baj, mert az anyósom és az anyukám sokat segítettek.Később mikor a nagy fiam kamaszodott voltak gondok rendesen.Kimaradt éjszaka és másnap reggel jött haza hulla részegen.Még csak 14 éves volt, tudtam, hogy ez nem normális de ha felhoztam a férjemnek csak a vita volt, mert mindig csak egy váll húzást és "Csak kamasz,hagyd élni..majd kinövi"-t kaptam válaszul.De nem nőtte ki, sőt! minden egyre csak rosszabb lett.Felmondtam a munkahelyemen, hogy többet lehessek vele és a két hugával de ez sem segített. Az iskola is jelezte, hogy rengeteg a probléma a fiammal.Lógás,verekedés,tanulmányai romlottak aztán már ki is rúgták.Hiába irattuk másik iskolába nem járt be. 15 évesen szinte csak részegen láttam a fiamat.Sose állt velünk szóba csak ha pénz kellett neki, ha nem kapott idegbeteg lett,ordibált, nekem jött, szét vert mindent ami az útjába került.A férjem sose szólt rá, még én voltam a hibás ha nem hagydtam rá. Egyszerüen kezelhetettlen volt. Közben ott volt a 12 és 9 éves lányom akikre figyelnem kellett és teljesen belefáradtam abba, amit a fiam csinál és közbe a férjem csak eljár dolgozni, meg se hallja amit mondok neki. A pénzzel is kezdtek gondok lenni, hisz csak egy keresettből éltünk.Újra munkába álltam, igaz csak 4órába de ez is segített. Kezdett jó lenni minden, néha már a fiam is itthon vacsorázott, mesélt a barátairól. Próbáltam rávenni, hogy menjünk el egy pszihológushoz a dührohamai miatt de akárhányszor felhoztam ideges lett és ott hagyott.

Egy szombati nap arra mentem haza, hogy a hugaival játszik.Nagyon örültem mikor megláttam, olyan boldogok voltak a lányok. Persze, ahogy haza értem már öltözött és ment is. Volt, hogy napokig nem jött haza.Egy este nem bírtam aludni, nem tudom miért de vártam, hogy haza jöjjön.Többször is kimentem a folyosóra megnézni, hogy ég-e a szobájába a villany. Aztán nehez de elaludtam.Másnap reggel csengetésre ébredtem.A rendőrök voltak, ahogy kimentem és megláttam az arcukat tudtam, hogy baj van.Mire a kapuhoz értem már sírtam. A fiam drogtúladagolàs miatt kórházba került.Egyből szóltam a férjemnek és bementünk a klinikára.Ott olyan szörnyűség várt ránk, amit a legnagyobb ellenségemnek se kívánok soha! Nem tudták Őt megmenteni, a szervezete feladta a harcot. Ott a kórházba teljesen kiborultam, fel se fogtam amit az orvos mondott. A férjemet hibáztattam, amiért sose tett semmit azért, hogy segítsen rajta.Folyton csak dolgozott, egy focimeccsre nem vitte el egész életébe.Mikor kisebbek voltak a gyerekek és elmentünk nyaralni akkor is csak a munka érdekelte.Mindig adott neki pénzt a hátam mögött és sose jutott eszébe, hogy drogra vagy más halálos kimenetü dologra költi vagy csak nem érdekelte.

Decemberbe történte ez a szörnyűség.Mèg mindig nem dolgoztam fel, hogy az alig 16 éves fiamat elvesztettem.Folyton vele álmodok, nincs olyan perc, hogy nem jut eszembe az édes kismosolya.Annyira édes kisfiú volt, mindegy mennyit sírtam miatta, hányszor emelt rám kezett, sose tudtam rá haragudni, mert minden az én hibám volt. 18évesen nem lett volna szabad szülnöm, nem kellett volna folyton dolgoznom, mindig csak a nagyszülőkre hagyni őket.Bele se gondoltam mekkorra fájdalom volt neki, hogy sose fürdettem meg, sose mondtam neki mesét mikor lefeküdt.Hatalmas szègyen, hogy elfordult nem voltam ott egy iskolai előadáson se, néha az anyáknapi műsor is kimaradt.Sose foglalkoztam vele úgy, mint egy anya. 16 év alatt nem volt olyan, hogy beszélgettünk. A lányokkal ugyan ez a helyzett.Nekik se tudom vissza adni azt amit elvettem a gyerek korukból.De velük helyre akarom hozni! Nincs könnyű dolgom,mert a férjem elköltözött 3hónapja, azóta egyszer se jött ki a lányokhoz, pedig nagy szükségük lenne rá.Nekik se volt könnyű ez az időszak.

35 évesen,hatalmas fájdalommal a szivembe itt maradtam a két gyerekkel egyedül, kilátástalan a helyzetem de most már csak a lányok számítanak.Csak a két mamára számíthatok de ők már elég idősek.