Most mit tegyek?

Talán ha leírnád, hogy min vesztetek olyan nagyon össze, könnyebben tudnánk tanácot adni, mint ilyen balladai homályban...

Tipikus anyós... Te is kifogtad, gratulálok! Nem tudsz semmit csinálni. Én azt csináltam, hogy egyre kevesebbet mentem hozzájuk, mindig nálunk voltunk. Így magával szúrt ki mert a kisfia is mindig nálunk volt. Mára meg pláne megoldódott a dolog mert 300 km-re lakunk tőlük. Megbeszélni nem nagyon lehet a dolgot vele mert tagadni fogja, hogy féltékeny rád. A fia előtt pláne azt fogja mondani, hogy szeret téged. Nem te vagy a hibás, egyszerűen nem bírja elfogadni, hogy a fiának egy másik nő fontosabb már az életében. Próbálj meg minél kevesebbet találkozni vele, ennél többet sajnos nem nagyon tehetsz. A barátodnak ezeket ne nagyon mondd, mert két tűz között nem jó neki se és nyilván szereti az anyját is. Kitartás!

Én tuti nem mennék át túl sűrűn... Mondjuk én már nagyon pofátlan voltam, volt, hogy egy-két hónapig se mentem át, egy évig volt, hogy egyáltalán nem aludtunk náluk. Nálunk úgy egy fél évig minden rendben volt aztán kezdődtek az apró beszólogatások de szigorúan csak a barátom háta mögött, hogy csak én halljam. Én viszont mindig mindent visszamondtam a barátomnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de épp elég volt ahhoz, hogy szarul essen és felcsesszem rajta az agyam. Aztán elkezdtem ezt csinálni, hogy nem mentem oda. Mindig nálunk voltunk, barátom mondjuk nagyon türelmes típus szóval ha szóvá is tette, megmondtam hogy én nem megyek szívesen oda ahol nem szeretnek. Kb a 2. évfordulónk körül már leesett anyóspajtinak, hogy én bizony maradok, és megbékélt. Már 5 és fél éve vagyunk együtt, eljegyzés stb, és már egész jó a kapcsolatunk. Mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy elköltöztünk több száz km-re otthontól. Így ha hazamegyünk nagyon kedves velem is. Szem rájött, hogy nem érdemes b*szogatnia mert a fia mellettem fog kiállni és csak annyit ér el, hogy nem megyünk oda. Most is amennyire lehet lerövidítem a találkozásokat, bár a jelenlegi helyzetemben ez szerencsére nem nehéz. Ha hazamegyek inkább a szüeimhez megyek és ezt megértik a barátom szülei is. Sztem azt csináld, hogy ne bunkón, de mondd el mindig a barátodnak, h az anyja bánt, beszólogat, ez neked rosszul esik és ha nem muszáj nem mennél oda. Néha azért persze muszáj lesz, de minél kevesebb időre annál jobb. Nekem nem kell bemutatni a helyzetedet, még most is felidegesítettem magam rajta, pedig már jó ideje normalizálódott a dolog. :D Ja második voltam. :)

Ismét második vagyok, a babás részt nem olvastam. Így azért más a helyzet... Hogy lehet ekkora egy .... fúúúú hallod... megölné a saját unokáját????? Milyen ember az ilyen? Meg se érdemli, hogy valaha lássa! Nálam beindulna a gépezet és ilyeneket mondanék neki a helyedben: ne aggódjon mama nem kell majd vigyáznia az unokájára, úgyis elmondom majd neki, hogy maga meg akarta ölni! Aztán majd szégyellheti magát rendesen... Ne hagyd magad, ez nagyon durva úristen. Oké, hogy nagyon fiatalok vagytok, de neked most támogatásra van szükséged nem veszekedésre. Ilyen emberhez pláne nem mennék aki ki akarná nyírni a gyerekemet. Ő már egy érző kis lény, nem tehet róla, hogy útban van hozzátok. Ez a nő nagyon gáz!!! Oltsd le mint állat, ne félj tőle! Én nagyon megmondanám neki az biztos...

nekem is ugyanilyen anyósom... előttem jópofi, páromnak minden nap duruzsol valami rosszat a fülébe rólam. Azelőtt a szüleink jóba voltak, egy iskolába jártak anno. Mikor még csak láttak messziről, tehát nem jöttem szóba, mint családtag, mindenki ajánlotta a páromnak, hogy na, ez milyen fain menyecske, milyen jó a családja, munkája is van stb. Most, hogy már együtt élünk, nem köszön a szüleimnek, meg persze mindenki lusta. Én is úgy oldottam meg, hogy nem járok el hozzá... Párom még jár, persze, neki csak szülői otthon. De barátod ne tőled várja már el, hogy ezt megvitassátok. Ha tudja, hogy itt ki a hibás, akkor ossza ki ő az anyját, mert mástól úgysem veszi komolyan a dorgálást !