Te is kitiltottad volna az életetekből az anyóst? Hogy lehet valaki ilyen szívtelen?
Januárban 37 hetes terhesen párommal együtt autóbalesetünk volt,engem azonnal császároztak,napokig nem tudtam magamról,páromat 3 hétig mesterségesen altatták,annyira rossz állapotban volt.
A kislányunknak szerencsére nem lett baja,épen kiszedték belőlem.
Anyósom sosem szeretett,a terhességemet végigveszekedte,mindenáron hzzánk akart költözni és hogy a kicsi az ő nevét kapja.Ezt se én,se párom nem akartuk,kaptuk is a szidalmazást ahányszor a közelünkbe került.
A balesetkor az én telefonom daradobra tört,pároméból az anyjáét megtalálták,értesitették.
Mire magamhoz tértem,a 3 napos lányunk anyós keresztnevét viselte és anyós eliditotta a gyámhatóságnál,hogy ő vihesse haza a picurt.
Tomboltam,párom élet-halál között,anyósnak meg a legfontosabb hogy szétcincálja a családunk.
Bejött hozzám anyós,és közölte hogy bárcsak ott maradtam volna,ő felnevelné a gyereket,és párom is vissza menne hozzá,helyreállna a rend,én úgyis csak felesleges vagyok.
Szüleim megérkeztek végre,24 órában velem volnak,nem engedték többet be anyóst se hozzám,se a picurhoz.
Végül átírták a nevét a tervezettre (csak korházi papirra került fel anyós neve,később lett rendes nevén anyakönyvezve).
Két hét múlva kiengedtek,páromat is felébresztették rá egy hétre,majd hazaengedték őt is,rehabilitációra járok vele azóta is.
Anyóst kitiltottam az életünkből,egyikőnket se látta a kórház óta.
A család párom felőli része azóta is támad,hogy ilyet nem lehet,mégiscsak a kicsi nagymamája,de én nem engedek,felőlem fel is fordulhat aki a halálomat kívánja.
Ti mit gondoltok?
28/N
Ennél jobban nem is dönthettél volna...vén szipirtyó.
Lefogadom, hogy úgy állítja be ezt az egész történetet, hogy Őt sajnálja mindenki és neki adjon igazat.
Blehh, kiráz az ilyenektől a hideg!
Csak a sógor aki engem támogat,ő mondja el a dolgokat. (sógornőm nem akar senki pártjára állni).
Anyós úgy adta elő,hogy én már úgyis halálomon voltam,ő jószívűen magához akarta venni a kicsit,és páromat is hazaköltöztetni,azért kereste fel már másnap a gyámügyet.
(csak keresztbehúztam a számításait,és nem voltam hajlandó meghalni)
Kedves Kérdező!
Teljesen normális döntést hoztál. 99,99%, egészség öntudatú és családcentrikus ember ezt tette volna (sőt...).
Mivel a férjed altatva volt, neked kellett megvédened a családod. JÓL CSINÁLTAD!!!
Tekintettel arra, hogy egy születéssel férjből és feleségből család lesz (a gyermeken keresztül teljesedik ki életetek), egy ilyen eset rengeteg érzelmi tratumát vagy érzelmi megrekedést okozhat, ezért javaslom, hogy a pszichológussal együtt beszéljétek át a történteket.
Sajnos csak évek múlva törhetnek elő a következmények és frissen könnyebb kibeszélni.
Sok boldogságot és jó egészséget kívánok nektek, és a férjednek mielőbbi teljes gyógyulást.
Fél órája olvastam a sztorydat, de azóta sem tudok se köni, se nyelni, annyira kiverte nálam a biztosítékot.
Az előttem szólókhoz hozzátenni nem nagyon tudok, csak megerősítelek abban, hogy meximálisan jól döntöttél.
Sok sikert a felépüléshez, minden jót.
Heti egyszer járunk ketten,heti egyszer párom egyedül pszihológushoz (jártam én is egyedül is egy darabig).
Most már elég erőt ad a kis örökmozgónk.
Köszönöm a jókívánságokat.
27-es vagyok.
Azért ez mélységesen gyomorforgató, hogy még úgy állítja be az anyósod, hogy ő a jószívű, hogy magához akarta venni a gyereketeket. Fel sem foghatom, hogy ahelyett, hogy a kórházban tördelte volna a kezét, hogy életben maradtok-e, rohant a gyámügyre, hogy végre megkaparintja a kisbabát!!!! Undorító! Nagyon sajnálom a férjedet is, hogy ilyen anyja van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!