Te is kitiltottad volna az életetekből az anyóst? Hogy lehet valaki ilyen szívtelen?

Januárban 37 hetes terhesen párommal együtt autóbalesetünk volt,engem azonnal császároztak,napokig nem tudtam magamról,páromat 3 hétig mesterségesen altatták,annyira rossz állapotban volt.

A kislányunknak szerencsére nem lett baja,épen kiszedték belőlem.

Anyósom sosem szeretett,a terhességemet végigveszekedte,mindenáron hzzánk akart költözni és hogy a kicsi az ő nevét kapja.Ezt se én,se párom nem akartuk,kaptuk is a szidalmazást ahányszor a közelünkbe került.

A balesetkor az én telefonom daradobra tört,pároméból az anyjáét megtalálták,értesitették.

Mire magamhoz tértem,a 3 napos lányunk anyós keresztnevét viselte és anyós eliditotta a gyámhatóságnál,hogy ő vihesse haza a picurt.

Tomboltam,párom élet-halál között,anyósnak meg a legfontosabb hogy szétcincálja a családunk.

Bejött hozzám anyós,és közölte hogy bárcsak ott maradtam volna,ő felnevelné a gyereket,és párom is vissza menne hozzá,helyreállna a rend,én úgyis csak felesleges vagyok.

Szüleim megérkeztek végre,24 órában velem volnak,nem engedték többet be anyóst se hozzám,se a picurhoz.

Végül átírták a nevét a tervezettre (csak korházi papirra került fel anyós neve,később lett rendes nevén anyakönyvezve).

Két hét múlva kiengedtek,páromat is felébresztették rá egy hétre,majd hazaengedték őt is,rehabilitációra járok vele azóta is.

Anyóst kitiltottam az életünkből,egyikőnket se látta a kórház óta.

A család párom felőli része azóta is támad,hogy ilyet nem lehet,mégiscsak a kicsi nagymamája,de én nem engedek,felőlem fel is fordulhat aki a halálomat kívánja.

Ti mit gondoltok?

28/N