Édesanyámmal élek ide költözött hozzánk a menyasszonyom! Elötte anyámat kérdeztem hogy jöhet e hozzánk és nem e lesz gond? Azt felelte hogy oké nem lesz gond!

Sajnos ezzel nem tudtok mit tenni, csak hogy külön költöztök.

Az én párom édesanyja is utalást tett anno arra, hogy az anyjának elege van abból, hogy nem tudja rendesen használni a saját konyháját, hogy úgy érzi kitúrtam őt onnan. Pedig szó sem volt ilyesmiről. Meghúztam magam, de úgy éreztem, segítenem is kell neki.

Előtte jó volt a viszonyunk. Mióta megtudta, hogy az én lakásomban fogunk összeköltözni, azóta újra jó a viszonyunk, megkönnyebbült.

Pontosan!

Költözzetek el!

A legkisebb albérlet is megteszi elsőre, akármilyen kis luk, csak végre külön legyetek és békesség legyen.

Jobb, mint idegileg kikészülni.

Ha saját lábra álltok, hamar beletanultok, hogy osszátok be a pénzetek, és előbbre tudtok jutni. Jobb albérlet, jobb környék, esetleg saját lakás.

Anyád meg nyugodtan maradjon egyedül...

Ettől még kell vele tartani a kapcsolatot, összejárni, hétvégente meglátogatni, meghívni magatokhoz, stb. De csak a feltétlen szükséges mértékben!

A menyasszonyod meg akár a feleségednek is érezheti magát. Elvégre azért kérted meg, mert el akarod venni, nem? Az a darab papír már nem sokat számít.

Arra készülj fel, ha külön mentek, akkor az lesz a baj. (Nem tud egyedül megélni, nem támogatjátok anyagilag, éhen fog halni, elvette a nő az ő kicsi fiát, kihasznál és csak a pénzed akarja, nem is szeret, majd meglátod, stb....)

Anyád a menyasszonyod akarja kikészíteni és elüldözni, és téged akar egyedül csak saját magának. Bármennyire is fáj, de ha szereted a párod, akkor tarts ki mellette, és menjetek külön.

Ha őt most el tudja marni, elmarja anyád a következőt meg az azt következőt is. Azon kapod magad, hogy 50 éves agglegényként élsz, ápolod a beteg anyád, akit gyűlölsz, és tényleg várod, mikor hal meg végre.

Itt az ideje az elszakadásnak.

Költözzetek el, ennyi.

(Mi az az "ien"?)