Mit tegyek? Mindenki azt hiszi, hogy boldog házasságban élünk, mindenféle gond nélkül.

Persze ez nagyjából így is van de nagyon sok türelem kell hozzá, ami már fogy. Van egy férjem, egy 3 éves kisfiam és terhes vagyok. A férjemmel jól kijövünk, jó kapcsolatunk van de néha vitatkozni is szoktunk meg van olyan, hogy ok nélkül haragszunk egy kicsit egymásra. A fiammal is jól megvagyunk, boldog gyerek. Próbálunk mindent megadni neki és úgy döntöttünk, hogy jöhet a kistesó. Átgondoltuk, beszélgettünk róla és nem érzem hibának vagy korainak, nagyon is szeretném ezt a gyereket de furcsa érzésem van. Néha olyan is, hogy legszívesebben elmennék férj, gyerek nélkül vagy jobb lenne ha még egyedül lennék. Nem sokáig van ez így mert tényleg boldog vagyok csak ez az érzés... nem is tudom rendesen megmagyarázni. Mindent együtt értünk el az életben, gyakorlatilag a nulláról indultunk (vannak szüleink, de egyedül, segítség nélkül szerettük volna felépíteni az életünket) és most úgy állunk, hogy amire szükségünk van meg tudjuk venni. Lehet, hogy nem mindig egyből de meglesz. Nem tudom miért vannak ilyen gondolataim néha, haragszom is magamra ezért. Nem vagyunk bezárkózva, elég gyakran járunk el itthonról kettesben, hármasban. Ezt nem merem elmondani a férjemnek, még magamnak is alig merem bevallani, hogy ezek a saját gondolataim. Normális ez? Más is érzett már ilyet?

27/L