Minden házasságban elmúlik a szerelem?

Ott van az a szerelem, csak annyira kozel van, hogy eszre sem veszed.

Rosszabb esetben majd jon egy harmadik valamelyik oldalrol es a kapcsolatotok vizsgazik, hogy kibirja-e?

39F

Pont erről kérdeztem anyukámat és igent mondott és mégis hozzátett annyit hogy ez a szerelem átalakul egy más fajta szeretetté.Remélem tudtam segíteni!:)

13/L

Ez egy hülyeség:)

Fogalmazzunk úgy, hogy sok házasságban elmúlik. A leggyakoribb oka ennek, hogy nem tesznek érte.

A szerelem (és ez alatt a szerelmet értem, nem a kezdeti x hónapot) természetesen fenntartható egy életen át. Ez egy mély, kötődési-függési állapot, érzelmileg és fizikailag is. Hormonális és idegi tényezőkből áll. Minden biológiai részletesség nélkül, ezeket a hormonális és idegi tényezőket bizony fenn kell tartani és elő kell idézni néha - magától elmúlik. Egy jó kapcsolatot ápolni kell. Kellenek közös programok, izgalmak (az adrenalin nagyon jó az oxitocintermelődés szempontjából pl.), jó szexuális élet és változatosság, valamint a régi dolgok felidézése (nosztalgia, egy-egy régi illat vagy íz, élmény közösen beindítja az idegi funkciókat amik ehhez kötődnek:).

Vannak, akiknél elmúlik. Vannak mások, akik 80 évesen is azt mondják, ők szerelmesek. Nem lehet általánosítani, a dolog 2 emberen múlik. De ha az a kérdés, hogy fenntartható-e, arra egyértelműen igen a válasz.

Tudod bármilyen hatalmas mindent elsöprő a szerelem, egy idő után el múlik és ez természetes DE! meg kell maradnia az egymás iránt érzett testi vágynak és egy mély szeretetnek, amely tiszteletet és elfogadást is jelent egymás iránt.

Ha ez nálatok kölcsönös, mint írod valami elmúlt kettőtök között és ettől szenvedtek mind ketten-- ráadásul mint írod mindenben megegyeztek és elégedettek is vagytok-- akkor szerintem a játékosságot elfelejtettétek, valamikor elhagytátok az életetekből! Pedig az szükséges! Ilyen értelemben meg kell tanulnotok ismét, huncut gyermekké válni.

ennyi idő után feltételezem van már gyermeketek is-- ha otthon vannak akkor finom játékot provokálni, ha nincsen otthon gyermek akkor sokkal intenzívebb provokatívabb testiséget súroló játékot. De csak testiséget súroló játékot, de nem adni semmit!! Befejezetlenül. ezzel felkeltjük a másikban a régi-régi játékosságot és érdeklődést egymás iránt.

az ember nem csak él, dolgozik oszt szoroz tervez és gyermeket nevel azokat ajnározva, hanem egymást is szeretni szükséges és ezt csak a múlt játékosságának (az akkori a kezdetben átélt fergeteges nagy vágynak a kötekedő játékosságát felidézve) folytonossá tételével érhetjük el.

Ez azért is szükséges, mert a vágyunk és a produkció is (csak ritkábban) így marad életképes.

50 éves házasok vagyunk de naponta többször is belekötök ingerlőn a férjembe elhaladva mellette, vagy épp belevetem magam az ölébe ha a fotelbe ül-- meg simogatom, vagy megborzolom a haját jövet menet vagy épp elkapom és megpuszilom... ha nincsenek itthon akkor hajkurászhat, de semmit se akarok csak nevetek, cukkolom. De ő is csak játszik velem-. ez a játékosság viszont feloldani képes a feszültségeket, a gondokat, és a korunk előrehaladtat is.

Ha a játékosságot disztingváltan az unokáim előtt is eljátsszuk azt látom, hogy ők is boldogok, jót nevetnek a nagyobbik szokta is mondani;- szörnyű milyenek vagytok, nem nőtt be még a fejetek lágya... vigyáznom kell még rátok is olyan nagy gyerekek vagytok.

Na persze mivel tök egyforma akaratosak vagyunk ha vitatkozunk még az ablaküvegek is remegnek-- akkor is a nagyobbik unokám szokott beszólni-- abba hagynátok már- egyikőtöknek sincs igaza amíg le nem higgadtok! Csönd legyen végre!Engem a szobába kormányoz a nagyapját elzavarja egy százassal a futrinkába...