Szerintetek tovabb tart a szerelem egy hazassagban ha nics gyerek?

Nem, nem tart tovább, ez nem függ ettől, akkor válna elvileg igazán családdá és még erősebb kötelékké, ahogyan meglesz a baba.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a gyakoriságot tekintve 99%-ban a nők cseszik el baba után a kapcsolatot. Onnantól nem úgy tekintenek a férjükre, csak a gyerek számít, semmi más. Nem mondom, a férfiak is el tudják szúrni, de a nők tényleg ezerszer gyakrabban teszik ezt. Túlértékelik a szerepüket, azt hiszik, hogy az úristenek, fogalmam sincs mi váltja ezt ki. Amikor megszületik egy baba, akkor családként kell kezelni a helyzetet, amibe az apa is beletartozik és a a férj és feleség is ott van, tehát meg kell tartani azokat a szokásokat is, amik a baba előtt voltak. Ha valaki akár egyszer végiggondolja ezt és próbálja betartani, az már rengeteget tett a házasságáért. Ha nálatok is jön a baba, akkor ez jusson eszedbe, és hidd el nekem semmi gond sem lesz :)

Na ez nem igaz. Elég szar az a kapcsolat, ahol a gyerek a mentőöv. Ebbe is belerokkan sok házasság, azt hiszik ha lesz gyerek majd akkor összetartanak.

Van olyan, aki nem szereti a gyerekeket, nem akar gyereket. Ettől még szerelmes is lehet és boldog is lehet. Nem egyformák az emberek igényei.

Egyetértek az első válaszolóval. Ma a legtöbb nő imádja a gyerekét,élete egyedüli értelmének tartja. A férj csak pénzkeresetre jó,meg esetleg az ágyban. Elvárja tőle,hogy hálás legyen neki,amiért hajlandó volt gyereket szülni.

Természetes dolog a szülés,de nem világ csoda. Aranyos egy kisbaba,sok gondoskodásra van szüksége. Arra viszont nincs,hogy éjjel-nappal csak vele foglakozzon az anyuka. Elkényeztesse,azonnal felvegye,ha véletlen egy kicsit sír,és egy hisztis,elviselhetetlen kölköt neveljen.

Nem csoda,hogy egy ilyen házasságból a férj elmenekül.

A gyereket szeretni kell, és az apával együtt nevelni.Az apával pedig éppolyan sokat törődni,mint a gyerek megszületése előtt.

Ettől függetlenül,elég sok olyan házaspárt ismerek,ahol valamilyen oknmál fogva nincs gyerek,és mégis hosszú évek óta együtt vannak,és szeretik is egymást.

Mi sokkal szerelmesebbek vagyunk mióta itt a kicsink:) Eddig is jó volt. DE a férjem nincs elhanyagolva, nem a gyerekkel alszom, hanem vele, ha hazajön végighallgatom mi történt vele, majd én is elmesélem.És ha fáradt vagyok is este összebújúnk.

Feleség és anya vagyok, nem csak anya:)

Pedig segítségem semmi, párom 12órákat dolgozik.

El vagyok hülve mikor mesélik a barátnőim, hogy hónapok óta együtt se alszanak a férjükkel. Hát így nem is lehet kapcsolatot fenntartani.

Naaa, azért az apukák is rendesen kiveszik a részüket a baba utáni "kapcsolatzúzásból". Mikor úgy jár haza, mintha mi sem történt volna, megtartva a régi szokásait, pl munka után leül tévézni, pihenni, neten böngészni. De könyörgöm, ott a felesége, aki valószínűleg kialvatlan, fáradt is, egész nap nem volt kihez szólnia, alig várta, hogy férje hazaérjen és beszélgessenek, vagy hogy "leváltsa" őt egy kicsit a baba mellett, hogy legalább egy-egy órát tudjon saját magával foglalkozni. De nem, a pasinak ez eszébe sem jut. Aztán éjjel felháborodik, hogy az asszony miért aludna inkább... Szerintem férfiak és nők fele-fele arányban hibásak, ha tönkremegy a házasság a baba után.

Am nálunk nincs még gyerek, egyelőre nem is tervezzük, mégis 3 éve "igazán" szerelmes házaspár vagyunk. :)

A szerelmet akkor teszi tönkre egy baba, a a hölgynek nem az a legfontosabb, akit egy életre választott társnak.

Akinél "túltengenek" az anyai ösztönök, ott nem sokra számíthat a férj.Hiába nőnek fel a gyerekek, nem szűnik meg a "babázásra" való ösztön, jönnek az unokák.Ez a kirekesztettség a párja szívéből a férfit elkíséri a sírig.