Miért nem várnak a fiatalok az összeköltözéssel és mennék inkább anyóshoz/apóshoz, amiből tudják, hogy sok konfliktus lesz?

nekem is furcsa ez a dolog. menőznek a fiatalok, hogy együtt élnek, miközben csupán az egyik odaköltözött a másik szüleihez és van egy szobájuk, amúgy meg shutup van.

ennek így semmi értelme. költözzenek össze egy külön lakásban, amikor majd lehetőségük lesz rá, ne konfliktusokkal kezdjék a közös életet, mert ez nagyon komolyan rányomja a bélyegét a kapcsolatra, nem csak a jelenben, hanem a jövőben. megmaradnak olyan sérelmek, amiket nem töröl ki 2-3év sem, és így élnek együtt...

nem is lett volna arcom anyám nyakára vinni senkit, aki neki tulképp idegen. mivel nekem is fontos a privát szféra, és még szeretkezni is képtelen vagyok úgy, h anyám a szomszéd szobában alszik :), így inkább vártunk a dologgal.

fantasztikus érzés volt együtt beköltözni az első közös lakásunkba, együtt bénázni mindenféle apróságon, akkor szexelni, amikor épp kedvünk tartja, akkor kelni, akkor feküdni, akkor hazamenni amikor mi úgy érezzük.

a szülőkhöz költözés közel sem egyenlő az önállósággal.

Én 2 évet éltem együtt anyósékkel és betartottam a szabályokat mert kompromisszum képes vagyok és szerintem illedelmes. A problémát nekem inkább a most már sógornőm jelentette aki senkivel sem képes azóta sem együtt élni. Sajnos a feleségem nem tudott kijönni az anyjával.

Szerintem nagyon emberfüggő a dolog.

Gyereket meg eszem ágába sem lett volna oda csinálni mert egy gyerek külön lakást életteret igényel ahol én hozom a szabályokat az anyós após páros meg max tanácsot adhat a feleségemnek és nekem. A linkelt témához kapcsoltan annyit mondanék, hogy megértem, hogy az intim zónáját meg kell hagyni az embernek ha meg nem akarják akkor meg létezik zár is a világon. Azért azt sem árt észben tartania az oda költözőnek, hogy nem otthon van hanem csak egy megtűrt személy...