Szerintetek ebben az esetben köteles vagyok részt venni a családi ebéden?

Nem az anyós a fő probléma, hanem a párod.

Erősen gondold át, hogy le akarsz-e egy életet élni, egy tutyi-mutyi, töketlen, férfiatlan anyukapicifia mellett!

A sógornőm ugyanígy utál bennünket, az nem derült ki, hogy miért, pedig mi mindent, de tényleg mindent megtettünk, hogy jóban legyünk. Aztán egyszer, amikor utoljára próbáltam vele megbeszélni a dolgot, akkor csak kinyögte, hogy nincs ránk igénye. Azóta tény, hogy nem szólok hozzá, családi ebédekre el sem jön, még a kisbabánkat sem jött el megnézni. Egy bunkó, de el kell tűrni, mert tesóm felesége. Annyi szarságot kaptam már tőle, hogy már nincs is szándékomban próbálkozni, és örülök, ha nem látom.

Ha te nem akarsz így járni, akkor meg kell próbálnod jóban lenni velük. Ne akard, hogy a férjednek választania kelljen, mert nálunk is így volt, hogy sógornőm szerint ők annyira külön család, hogy nem is kellene találkoznunk egymással (csak az ő családjával kell kapcsolatot tartani). Szóval én óva intenélek attól, hogy így elmérgesítsd a helyzetet. Bár nem ismerem anyósodat, hogy milyen, de mégis ő a férjed anyja, és már csak a családi béke érdekében is jobb ha elfogadod. Na és mi lenne, ha a párod konfrontálódna az anyjával? Gondolod, hogy attól változna valami? Ha tényleg olyan boszorkány, akkor az lenne a baja, hogy sírsz a háta mögött. Próbálj velük kedves lenni, és ha az anyját nem is kedveled, a többiekkel azért még lehetsz jóban, ők úgyis jobban tudnak hatni az anyósra, mint egy nyílt konfrontáció.

Próbálkozz, mert nem kívánom senkinek, hogy az legyen a helyzet mint nálunk. Én már annyira rühellem a sógornőmet, hogy látni se bírom.

Én egy családi ebédből nem csinálnék problémát, még ha nem kedveled az anyósod. 2-3 óra vagy ha sokat mondok fél nap. Mondjuk a férjemmel már elbeszélgetnék, ha így áll hozzá, abból sokkal nagyobb gond lehet később....

Én sem szeretem amúgy a családi összejöveteleket, én sógoromékkal vagyok úgy, hogy annyira nem szívesen vagyok velük együtt, nincs igazából konfliktusunk, csak ők teljesen más típusú emberek, feszélyezett vagyok a társaságukban, valamint ilyen alkalmakkor elég önzőek is, azt gondolják mindenki úgy rendezi a napot, ahogy nekik jó, nem veszik figyelembe, ha az másnak nem jó. Például régen, amikor a lányom még kisebb volt és aludt még napközben, kitalálták, hogy 3-ra menjünk hozzájuk családi ünneplésre, nem baj, ha nem alszik a gyerek, majd este előbb elalszik. No persze, olyan nyűgös volt egész este, hogy csak na. Valamint ha nem náluk van az ebéd, akkor rendszeresen másfél órákat késnek, mi meg már akkor szinte mennénk, de hát nem lehet, mert ők még csak akkor jönnek meg. :(

Én elmennék és ha adnák nekem az ívet, hasonló stílusban szólogatnék vissza. Nem kellene nekem a párom, hogy megvédjen, én magam is meg tudom tenni.

Szerintem te se hagyd, hogy lekezeljenek.

Egy nálad idősebb embert, főleg a társad édesanyját, akár milyen konfrontáció is van közöttetek, nem boszorkázunk le.

Ez nagyfokú neveletlenséget és primitivséget mutat nálad.