Szerintetek ebben az esetben köteles vagyok részt venni a családi ebéden?
A párom tesójánál lesz családi banzáj, mert a lányuknak nemrég névnapja volt.
Viszont anyós is ott lesz, mivel a nagymamája.
Na most mi a boszorkával nem vagyunk puszipajtások. Előszeretettel köszörüli rajtam a nyelvét, a párom viszont nem áll ki mellettem, szerintem fél az anyjával konfrontálódni.
Nekem meg alkalmazkodni kell, én vagyok aki bekerült újként a családba.
Semmi kedvem ehhez, nyűgnek érzem az egészet. Nem érzem úgy, hogy nagyon befogadtak volna... Csak akkor szólnak hozzám, ha muszáj, csak megtűrnek.
Menjek? Ne menjek?
válasza: válasza: válasza:10-es:
Óó, dehogyisnem, ő aztán nem zavartatja magát. Már húsvétkor is a párom és az unokák előtt kekeckedett, ahogy beléptem az ajtón.
Egyszer már összevesztem emiatt a párommal, ugyanis szerinte nem kéne ezen fennakadni, az anyja ilyen mindenkivel.
Az igaz, hogy szeret mindenről véleményt alkotni, meg mindenbe beleszólni, na de ilyen sértegetéseket csak én kapok.
Utolsó:
1,5 éve együtt vagyunk, eljegyzett. Ha eddig nem fogadtak be, szerinted ezután befognak?
Nem adtam okot arra, hogy ilyenek legyenek.
Meg szerintem ha azt szeretnék, hogy menjen az ember, úgy is kéne viselkedniük, hogy szívesen menjen.
válasza: válasza: válasza:3-as vagyok.
Kérdező! Ha az anyós tényleg ilyen, hogy csak neked szólogat be, és te egy rendes, visszafogott nő vagy, akkor úgysem fogsz neki visszaszólogatni az ő stílusában. A nyílt konfrontáció pedig szerintem azért nem megoldás, mert az anyós nem tudja, hogy ő milyen.
Szerintem a te párod is olyan, mint az én tesóm. Ő is azt mondja, hogy a felesége olyan (de csak velünk viselkedik úgy, másokkal nem), és majd megoldódik a dolog, ne foglalkozzunk vele. Tesóm sem értünk, sem a feleségéért nem áll ki igazából, nem hajlandó elfogadni, hogy óriási probléma van a családban. Így fajult a dolog odáig, hogy 5 év alatt eljutottunk oda, hogy látni sem bírom a sógornőmet. Az esküvőnkön megcsinálta a balhéját, amikor elment a kisbabám, még örült is neki, és amikor nagy sokára megszületett, akkor még egy udvariassági látogatásra sem volt képes. Tesóm szerint ez normális... Szerintem nem. Az se tetszett neki, hogy az ő gyereküket látogatjuk, szeretjük, ő is szeret minket. Szerintem nagyon beteg pszichésen, és borzasztó látni, hogy mi lett a tesómból mellette. Már szóba se hozzuk tesómnak a feleségét (midig nélküle jön a gyerekekkel), mert értelmes választ úgyse tud adni, nem látja be, hogy ez nem normális viselkedés. Én számtalan alkalommal próbáltam velük beszélni, de értelmetlen volt...
Nem is tudom miért írtam le... Változtatni nem tudok rajta, de nagyon rosszul esik, és fáj ez az egész. Munkám során emberekkel foglalkozom, én is egy visszafogott ember vagyok, de mások szeretni szoktak. Szóval nem az jön le a visszajelzésekből, hogy akkora szar ember vagyok.
Én továbbra is azt tudom javasolni neked, hogy próbálj a párod testvérével jóban lenni, szerintem ő tudna leginkább hatni az "anyukára". A párod nekem olyannak tűnik mint a tesóm, hogy egyik oldalra sem fog állni, és hagyni fogja, hogy elmérgesedjen a helyzet.
Te tudod, hogy van-e annyira fontos a párod, hogy próbálkozol egy normális viszonyt kialakítani a családjával, vagy hagyod az egészet. Az nem lesz jó megoldás, hogy nagy ívben elkerülöd őket, mert az csak olaj a tűzre. Azért lenne jó egy "szövetséges"-t találnod, mert akkor az anyós nem tudna kibeszélni a hátad mögött, és a többi családtagtól is azt hallaná, hogy rendes lány vagy, ne bántson.
Remélem megtalálod a neked jó megoldást, és rendeződik a helyzet.
válasza:Igazából meg se lehet neki felelni. Az unokái szép és okos lányok, de még abba is beleköt.
Hogy az egyik csak a könyvek felett ül, a másik el van szállva, hogy ő milyen szép.
Már az is baj, ha valaki szorgalmas meg van önbizalma?
Szerintem saját magával van baja, ezt vetíti ki másokra.
Öreg már, gyerekek felnőttek, nem tud nyüzsögni, nincs annyi dolga, unatkozik.
Meg biztos fél a haláltól is és szerintem azért szól bele mindenbe, ezzel azt gondolja hogy még élnie kell, mert szükség van rá. Ami igaz, de nem ilyen mértékben.
Azt nem tudom hogy a hátam mögött minek hord el, de szemtől szemben érezteti velem, hogy nem bír elviselni.
Ilyen nagyképű, flegma stílusba beszél, mintha a valagából rántott volna elő, mintha ő mindent jobban tudna másoknál.
Ha nála vagyunk, kijárkál utánunk. Egy mondatot nem tudsz úgy mondani a másiknak, hogy ő ne hallja és ne szóljon hozzá. Tapad, mint egy pióca és fontoskodik.
Egy pogácsát nem lehet úgy kiszaggatni (pedig csak besegítettem neki), hogy ne magyarázna.
Azt hiszi, hogy ha fiatal menyecske vagyok, nem tudok semmit megcsinálni néküle.
Pedig a párom is mondta neki, hogy tök jó, hogy tudok főzni, meg családi ebédekre is készítek mndig valami házi sütit, amit viszünk.
Állandóan méreget, hogy mi rajtam az új (ruha) és mi nem.
Számonkér, hogy én mikor kaptam, még nem látta rajtam.
Ugyanis azt hiszi, amióta mi együtt élünk, hogy a fia pénze rám megy el és ezért nem járunk hozzájuk minden hétvégén.
Pedig nem így van.
A másik menyét is folyton szidja (persze csak a háta mögött) pedig nem olyan rossz ember.
Eleve olyan dolgokba köt bele, amiben mindenkinek más az ízlése. (ruhák, főzés stb.)
Nem érti meg, hogy ez más generáció, nem a régi időket éljük már.
Nagyon fárasztó vele ez a havi 1-2 találkozás is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!