Szerintetek mit tegyek?
Amúgy teljesen igazad van, már 2 hete nem mentem oda, csak nagyon rossz, hogy másoknak megadatik a jó kapcsolat az anyós, apóssal. Nekem meg csak a szégyenkezés és a bujkálás jut. Kicsit bevallom irigylem azokat a párokat, akik szabadon mehetnek egymáshoz, és nem kell ilyenen rágódniuk, mert az embernek egyébként is van elég gondja. Szerintem túl sok szabadideje van azoknak akik mások ellen tudnak áskálódni.
Nagyon köszi a válaszod, megerősítettél, hogy jól döntöttem, hogy már egy ideje nem megyek oda, kedveltem is :)
Sajnos hasonló cipőben járok.... szeretném ha segítséget kapnék :(
Nekem elsősorban a párom családjával van a problémám. Nagyon szeretjük már egymást 2 éve. Számomra ő tökéletes, úgy érezzük hogy megtaláltuk egymást. Akit mindig is kerestünk. Én 26 éves vagyok, ő pedig 28 éves. Jelenleg a páromnál élünk, mivel nagyon függ a szüleitől. Jómódú családról beszélünk, így a párom nem dolgozik hanem a családi vállalkozásba segít be. Az apa nagyon irányító, akaratos típus, nagyon nehéz természettel megáldva. Vele különösebb problémám nincs, mindössze az, hogy irányítja a fiát, mintha még kisgyerek lenne. Saját döntés szinte semmiben nem hozhat. Az anyós jelölt kezdetben nagyon kedvesnek aranyosnak tűnt, lányaként kezelt. Viszont nagyon más a felfogásunk. Én egy dolgozó nő vagyok, az anyós jelölt viszont csak a vásárlásnak él, a pletykáknak. Ő is irányítja a maga módján a fiát.
Sajnos ebből nem látok változást az elkövetkező évben, hiszem a párom hiába nagyon szeret, egész életében úgy volt nevelve, hogy a szüleivel volt nap mint nap, nagyon szoros a családi kötelék. Ez kezdetben nagyon tetszett viszont már semmi magánszféránk nincs. Gyakran előfordul, hogy az édesanyja még a "szobánkban" van este 11-kor éjfélkor és beszélgetni akar. Én reggel korán kelek, hiszen dolgoznom kell, de valahogy erre senki sem gondol. Ha elmondom a véleményem, akkor pedig sajnáltatja magát.
Segítsetek, van-e így a kapcsolatnak jövője? Mi esküvőről még nem is álmodhatunk, hiszen a mama és a papa szemében még a kisfiúk gyerek. Én szeretnék normál, felnőtt különálló életet élni. Nem vagyok egy nehéz eset, kedves tisztelettudó vagyok. De mostanában nagyon magam alatt vagyok, terveznék a jövőbe, de nem tudok. Egyre stresszesebb, ami lassan a munkámra és az egészségemre is kihat.
Mit lehet ilyen esetben tenni?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!