Van itt olyan aki kijön az anyósával/tisztelik egymást, és nem utálják egymást?

Én is. Nem vagyok "az én férjem és csakis kizárólag hozzám tartozik é scsak velem lehet" típusú menyek közé, akik szidják anyós, és sosem látják be, hogy neki is lehet igaza.

Jól kijövünk, lehet rá számítani, nagyon jól süt és főz..:)Tényleg jót akar a fiának, mint ahogy én is, és mivel ugyanazt az embert szeretjük, miért ne lennénk jóban?

Persze, vannak idegesítő tulajdonságai, de kinek nincsenek? Nekem is vannak, így kell elfogadni. Most én nem tudom megváltoztatni, de nem is akarok, és nem is az én tisztem lenne, ha lehetne sem.

Örülök, hogy van, és jól jövünk ki egymással.

Szia!

Én is jó viszonyban vagyok az anyósommal. Nagyon tisztelem és úgy gondolom, hogy semmi jogom se szidni, se ócsárolni...Akkor se tehetném meg, ha okom lenne rá, hiszen a párom édesanyja, és nekem a párom szülei szentek és sérthetetlenek. Ha lehet így fogalmazni.

Rengeteg szeretet kaptunk tőlük és támogatást, és a mai napig is.

Persze mindennel nem értünk egyet, és szerintem a gyereknevelésben sem fogunk, de ez van, majd bólogatok és úgy csinálom, ahogy én akarom, vagy a párommal jónak látjuk.

Igaz, anyósom nem nagyon szól bele a dolgainkba, de a párom nem is nagyon engedné...Van egy két régimódi, felfogása, amiből nem akar engedni, de már igyekszünk "betörni " :)

Egyébként vitákkor mindig nekem ad igazat, még akkor is, ha nem tudja az egész sztorit, vagy ha nem is nekem van igazam...ez néha kicsit már bosszantó, de csak imponálni akar.

Egyébként nem mesebeli a kapcsolatunk, mert nagyon zárkózott nő, nem nagyon lehet vele beszélgetni nyíltan...de azért próbálkozom...

23-L