Kinek milyen a kapcsolata az anyósával?

Attól függ, melyikkel. Nekem kettő van.

Aki közelebb lakik, az folyamatosan kínos helyzetbe hoz minket, 48 éves, de 30at le akar tagadni. Ezen felül én semennyire nem vagyok jó a fiának, természetesen, az unokát nevelné, de a lányom szerencsére nem vette fel.

A másik anyósom, az én, +30as kiadásban. Ezt apósom mondta. Imádom, bár ritkán találkozunk.

Szerintem maradj távolságtartó vele, amennyire csak tudsz.

A te anyósod azt szeretné, illetve annak örülne, ha összevesznétek a férjeddel.

Amikor mondja a magáét, ne állj le vele vitázni, ne is szólj vissza semmit, ne legyen veszekedés a vége.

Egyszerűen nézd levegőnek. Ne vedd fel a telefont, ne menj egyedül hozzájuk, csak ha megy veled a férjed.

Ha hozzátok akar menni és egyedül vagy, mond azt, hogy nem alkalmas az időpont, jöjjön akkor amikor a fia is otthon lesz.

Egyszerűen ne foglalkozzál vele.

Én havonta egyszer találkozom anyósékkel, ők már idősebbek egyébként, és nagyon szeretem őket.

Hát az tuti hogy a fiát magának akarja! Nem tudom mi lenne a helyes döntés, a férjeddel nem kéne össze veszni, talán tényleg az a megoldás van hogy kerülni kell amennyire csak lehet. Én jól jártam, az elején mondjuk tiltakozott is meg nem is a kapcsolatunknak, azért mert a páromnak az akkoi felesége egy idegtépő banya volt:D aki idősebb is volt nála, erre jövök én, ennek örült, csak annak nem h én meg jóval fiatalabb vagyok a páromnál. De amúgy olyan nekem az anyósom mintha a 3.nagymamám lenne:D Ahogy megismertük egymást jóban lettünk, nem sürün találkozunk, de amikor jön ő is bejelentés nélkül, na azt én is nagyon utálom, már szóltam is érte, hát nem lett jobb a helyzet:(

Kitartást neked!!!

Nem kell vele gyakori kapcsolatban lenni, ennyi szerintem a titka.

Találkoztok havi egyszer, vagy szülinapokon, ünnepeken, mosolyogsz udvariasan, és kész.

Mi nem vagyunk rosszban kifejezetten, de sok minden miattt kifejezett jóban sem, ezért a találkozásunk is ilyen. Nem keresem, azaz sosem hívom fel, beszélgetni, vagy ilyesmi, nem megyek át hozzájuk csak úgy. Ha ünnep van, megyünk, köszöntés, másfél órás dumcsi, ennyi. A kisfiam születése óta a helyzet nem sokat változott, mindent kritizáltak az elején, aztán felhagytak vele (hosszú történet), mostanában két vagy háromhetente átmegyünk másfél órára, addig a gyereknek gügyögnek, mi meg mosolygunk és beszélgetünk a tévéműsorokról, vagy ilyen se-témákról. Nem kell rosszban lenni, de ha valakivel nem jöttök ki, akkor jópofizni sem.

A párod nem is hisz neked? Kiáll melletted ha mondod, vagy le vagy hülyézve?

Én egyféleképpen tudtam bizonyítani, hogy anyósom egy hárpia:

Felvettem kamerára.

Még a barátnőm is kételkedett a szavamban, de rám is rámrontott, szidott, és bacogatott, ha kettesben voltunk. Ez volt a jó megoldás. Kölcsönkértem anyukámék kézi kameráját, és a problémák színterére raktam (konyha, szekrény teteje)

Utána megmutattam a férjemnek, hogy mit csinál az anyja, amikor csak ketten vagyunk. Hát látott már cifra dolgot, de a felvételem olyan volt mintha egy brazil szappanoperából vágtam volna ki jeleneteket. Ami a vicces, hogy mikor a férjem a videót bemutatva kérdőre vonta, akkor azt akarta bemagyarázni, hogy én biztosan csak rászerkesztettem őt.