Jogos, hogy nem kívánok találkozni és kommunikálni anyósommal? Lelkifurdalásom van a férjem felé emiatt. Ti mit tennétek?
Férjemmel 8 éve vagyunk együtt és van egy 2,5 éves kisfiúnk. Csak anyósom miatt volt eddig vitánk, szinte ráment a házasságunk. Ez érthető is, hiszen anyósom a férjem anyukája és egyetlen gyermekként persze hogy kötődik hozzá és védi, ezért sokáig nem szóltam, ha valami nem tetszett anyósommal kapcsolatban. Azonban annyira durva dolgok történtek, hogy nem bírtam magamban tartani és hétvégén kijelentettem a férjemnek, hogy megszakítok anyósommal minden kapcsolatot, csak a férjem és a kisfiam fogja látogatni anyósomat, de nélkülem.
Az okok, amik ezt kiváltották:
- pár hónapja voltunk együtt a férjemmel, mikor anyukája (személyes ismeretség nélkül) felhívott telefonon és azt mondta, a fia az övé és én egy senki vagyok és nem fogom tőle elvenni
- mikor összeköltöztem a férjemmel, akkor tapasztaltam meg, hogy anyukája napi 8-10 alkalommal hívta fel (ezek csak délután és este, mikor én is otthon voltam). Egyik este meguntuk és a férjem úgy döntött, nem veszi fel a telefont. Másnap reggel anyós folytatta a telefonos zaklatást, mire a férjem felvette a telefont. Anyós közölte, hogy kórházban van és éjjel életmentő műtétet hajtottak végre a szivén, ezért hívott minket annyiszor. Férjem elsírta magát, megijedt, mire az anyja azonnal bevallotta, hogy hazudott, csak ránk akart ijeszteni, mert nem vettük fel a telefonját.
- mikor megszületett a kisfiúnk, anyósom öngyilkos lett. Apósom is otthon volt, de még mentőt sem hívott. Anyós az én anyukámat hívta telefonon és elköszönt tőle, elmondta mire készül. Az én anyukám kérte meg a mentősöket, hogy menjenej ki, mert lehet hogy tényleg megteszi. Szerencsére nem voltak túlterhelve, és bementek a mentősök, elszállították, mert gyógyszereket vett be. Éppen azon a napon engedték ki a kórházból, mikor hazavittük a kisfiunkat és mi vittük haza anyóst is. Egész úton csak magáról beszélt (kikkel ismerkedett meg a kórházban, milyen volt a kaja...), én hátul ültem a kisfiammal és csak nyeltem a könnyeimet, hogy nekem miért kell így hazavinnem a kisfiamat, miért kell közben anyóst hallgatnom és miért nem nézi meg a mi szerelmünk gyümölcsét.
- 6 hónapos volt a kisfiam, mikor én elmentem anyukámhoz (lefejt tej bőven volt otthon), mert rosszul lett és anyósékat áthozta a férjem hozzánk, hogy babázzanak. Este 7-kor megetették, megfürdették, majd letették aludni. Mivel nem értem haza a kórházból (anyukámat bent tartották), anyós pedig már nagyon haza akart menni, a 6 hónapos gyereket a rácsos kiságyban hagyták aludni és a férjem 3 faluval arrébb hazavitte anyósékat. Oda vissza 20 perc kocsival. Mikor hazaértem és megtudtam, zokogtam, kiborultam és úgy éreztem, a férjem veszélyeztette a kisfiunkat, amit én nem tudok elfogadni és megérteni. Hatalmas vita lett belőle, már a válás is szóba került.
Mikor a férjem elmondta anyósnak, mekkora törést okozott ez az eset bennem, anyós felhívott telefonon, hogy én egy b...ős kú...va vagyok és meglopom a fiát és ő be fog menni a főnökömnek elmondani ezeket, ha el fogok válni a férjemtől és kisemmiznek...
- mikor anyós mellében találtak egy csomót, elküldték szövetminta vételre. Nem mondtak semmit, hogy mi lehet, hiszen minta nélkül csak találgatni lehett volna, mégis felhívta a férjemet és azt mondta, ő rákos és meg fog halni, csak nem merték a szemébe mondani. Mikor meghallottam, nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne hívjam fel anyósomat és ne küldjem el messzire, inkább a férjemet próbáltam vigasztalni és elmodani, hogy még bármi kiderülhet (ki is derült, csak egy zsírcsomó volt)
- nemrég eltemettük apósomat. Férjem végig helyt állt, vigasztalta anyukáját, vitte mindenhová, kisérte, állta az anyagi terhetek, a temetésen is átölelte, karolta anyukáját, 2 hétig nálunk aludt anyós, otthon puszilgatta, kényeztette. Viszont anyós semmit nem tett, nem vigasztalt, nem foglalkozott a férjemmel, csak magával (apósom kórházban halt meg, de már a halála előtt 2 nappal gyászruhába öltözött az anyósom, pedig nem készültünk a halálra, mert műtét volt kiírva). A teraszon álltunk, mikor a férjem elgyengült és sírásba tört ki apósom halálának napján, mire anyós kijött és megkérdezte: "Mi baja?" Válaszoltam, hogy meghalt az apukája, neki is vannak fájdalmai (közben majd szétvetett a düh anyós felé, hogy ilyen tapintatlan). Anyósom erre közölte: "Te már rég elköltöztél fiam, nekem jobban fáj, és nekem a férjem volt, neked csak az apád".
Nyilván rengeteg esetet tudnék még írni, de a fentiek alapján is érdekelne a véleményetek. Milyen anya az, aki érzelmi zsarolással tönkre teszi a gyermekét és a gyermeke házasságát?
válasza:8:44 vagyok
Nálunk az első olyan karácsony után amikor nem mentünk,nem hivtuk,se ajándék,semmi,utána változott kicsit,teljes 1 hónapig,utána minden a régi volt
Senki nem tud kibujni a bőréből...
válasza:Kedves Kérdező!
Olvasd el a pszichopata és a szociopata fogalmak jelentését és tüneteit végig.
Valószínűleg ráismersz anyósod "jellemére," a leírtak alapján.
Nyugi, minél öregebb lesz, annál gonoszabb. Gyógyulás, változás, beismerés? Reménytelen.
Csak azért írok, mert nem rég jöttem rá, hogy az enyém is ilyen. Nárcisztikus személyiségzavarral fűszerezve. A világ legjobb emberének tartja magát!
Anyuka 1 szem pici fia meg infantilis, és nagy vonalakban örökölte anyuci génjeit, tulajdonságait. (Nálatok szerencsére nem.) Attól még az ilyen némber sok szenvedést okoz. Ezt a gyerekek ösztönösen megérzik, nem is kell erről beszélned a kicsitekkel. Mondjuk, ha nagyobb lesz, nagyon nehéz lesz arra tanítanod, hogy szeresse, tisztelje az öregeket (mindet) azt is, aki erre érdemtelen, mert nem tisztel benneteket.
Hogy nálunk ez hova fajult, nem írom le, mert kb. 1 könyvbe férne csak bele. Elkezdtem írni... de kifütyülnétek innen, olyan hosszú. 10-20 oldalas hátborzongató esszéim vannak.
Jogi tanácsokat kérek, mert a bíróságon vagyunk.
Nagyon durva történet.
Hasonló kérdéshez azt írta valaki, hogy "csapd agyon anyóst 1 ásóval!" Jó vicc, de sajnos az sem segít. Az enyém tuti feltámadna, és visszajárna kisérteni!
Ezért megfogadtam, ha megélem, alkalmazom rá a szabályt szó szerint: "Anyós csak akkor jó, ha porhanyós".
Vagyis urnája lesz, ha addig élek is, az a tuti.
Bocsi, ha kicsit durva voltam, hidd el, megvan rá az okom bőven.
Remélem azért tudtam segíteni?
Kedves 22-es!
Már mikor olvastam írásod, kezdett fájni a gyomrom, reméltem, hogy talán nem lesz igazad, de... most kifutnék a világból. Munkshelyemen ülök, de ég a szemem, de nem sírhatom el magam.
Ezt olvastam:
Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:
Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait - IGAZ
Okszerűtlen gondolkodás - IGAZ (férjem értetlenül áll sokszor)
Idegeskedés hiánya - (ezt nem tudom eldönteni, mert ha úgy is tesz, mint aki ideges, szerintem csak színjáték)
Megbízhatatlanság - IGAZ
Őszinteség hiánya - IGAZ
A megbánás és szégyenérzet hiánya - IGAZ
A szociális normák szándékos megszegése - azt nem tudom eldönteni, hogy szándékosan vagy csak primitívségből csinálja
Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya - ABSZOLÚT IGAZ (és még ő van megsértődve, ha gyengéden, kedvesen próbálod felnyitni a szemét)
Kóros egoizmus - IGAZ
Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
Empátia teljes hiánya - IGAZ (meg is tette)
Személytelen, unalmas szexuális élet - erről apósom mesélhetne, de már nem tud
Felelőtlenség - IGAZ
Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.
Az antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbűvölő álarc mögött ki is lakozik valójában.
Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeretfurdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együttérezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. Noha mindig tudja, mit kell mondani, de a szavai mögött kevés a meggyőződés és a valós érzelem.
Mivel csak önös érdekeik vezérlik őket, ezért nem riadnak vissza a hazudozástól, álnévhasználattól, csalástól, mások becsapásától sem. Kölcsönöket veszenek fel, melyeket soha nem fizetnek vissza, a munkahelyüket igen gyakran váltogatják. Viselkedésük sokszor feszült, felelőtlen, kiszámíthatatlan, alkalmanként a saját magukra veszélyes cselekedetektől sem riadnak vissza.
A legnagyobb hibájuk, hogy nem tanulnak saját tévedéseikből és tapasztalataikból. Nem látják be, hogy hibáztak és ennek megfelelően nem is változtatnak korábbi életvitelükön.
Becslések szerint a népesség 1%-a, azaz minden 100. ember szenved antiszociális személyiségzavarban. A kóros állapot kialakulásáért elsősorban örökletes tényezők tehetők felelőssé, csak kisebb szerep jut a környezeti hatásoknak.
Félelmetes, hogy ez mind igaz rá, Eddig ezt nem tudtam betegségként kezelni, nem gondolta, hogy ez génekben öröklődik.
Most aggódni kezdtem... Azért férjemen néha látszik az anyukája nevelése (illetve éppen annak hiánya). Ismertem anyósom anyukáját és akkor még nem voltunk házasok. Pár alkalom után megfordult a fejemben, hogy el kéne menni genetikai vizsgálatra, mert szerintem látszik rajtuk, hogy valami gond van a fejükben, de mikor férjemet jobban megismertem, ki is ment ez a fejemből.
Most vigyem el a gyerekemet valahova kivizsgálni? Remélem, ő nem örökölt ezekből a génekből. Ha mégis, pszichoterápiára kell járni, hogy a társadalomba való beilleszkedést segítse.
Kedves 22-es!
Annyi minden van most a fejemben... de elfelejtettem megköszönni, hogy felnyitottad a szemem.
Elküldöm férjemnek a pszichopata leírást, hogy ő is látja-e anyukáján a tüneteket. Ha igen, talán elküldhetnénk anyóst is kezelésre, mert ha ez csak tovább fog romlani, el fogom veszíteni a férjemet, amit nem szeretnék.
Nagyon sajnálom, hogy nálatok is ennyire durva a helyzet. Téged támogat a férjed? Átlátja a helyzet súlyosságát?
Hogyan vészelitek át anyós tetteit, szavait, cselekedeteit?
válasza:Kedves Kérdező!
Jaj, nem akartalak ennyire megijeszteni! :-(
Ne haragudj!
Inkább nyugodj meg, hogy van ilyen betegség, ilyen jellemű, habitusú ember. Nem igazán tehet róla, ő ilyennek született.
Nekem is azt tanácsolták, fogadjam el, így szeressem az anyósom. (Tanfolyam?) -> Pszichoterápia, kineziológia...
Munkahelyedre próbáld NEM bevinni a problémákat, magánéletet, az nem vezet jóra. Lehetőleg ne (ott) omolj össze, és sírj, mert csak kibeszélnek. Nehogy bajod legyen ebből!
Ha a férjed a jellemzőkből ráismer... hogy fog utálni engem! :-( Inkább nyugtasd meg, beszéljétek át.
Nem bántásból írtam, hidd el. Iszonyat lehet neki, mert az édesanyja! Gondolj bele! Nem lennék a helyében. De te megnyugodhatsz, ő nem ilyen!
Az én férjem sokáig úgy csinált, mintha szeretne, mintha mellettem állna. (Én nagyon imádtam!) Ez bejött neki. Mama nem okozott túl nagy gondot, mert kölcsönösen ki nem állták egymást. Legalábbis így viselkedtek.
Aztán rájöttem, ha én 100%-ig szerettem a férjem, akkor ő kb. 0,1% érzelmet adott ebbe a kapcsolatba. Vagyis tőle semmire nem lehet érzelmileg számítani!!! Mert erre nem képes. (Lásd tünetek) Tanultam némi pszichológiát, meg érdekel is a téma, olvastam csomó ilyen könyvet. "Felnyílt a szemem." - Szerinte kinyílt a csipám, elmúlt a lila köd.
Müller Péter Szeretetkönyvének 2. oldalán konkrétan elbőgtem magam, mert akkor jöttem rá, hogy engem nem szeret a férjem, és érzelmekre nem képes. Rengeteget szenvedtem ebben a kapcsolatban. Az anyagiakkal és a gyerekkel tartott sakkban (zsarolt) + lelki terror. Nem tudtam kilépni sem. Neki szüksége lett volna rám, de én nem bírtam az állandó frusztrációt. Nem v.ok terapeuta, sem szakember. Depressziós lettem. Rengetegszer összeomlottam. Aztán valahogy - szakkönyvekkel- öngyógyítással kimásztam a gödrökből. Férjem, anyósom löktek mindig vissza...
Most már vége, botrányosan válunk.
Mama elérte, amit akart. (Egyenlőre.) A pereknek még nincs vége.
A kisfiam? Annyit tehettem, hogy teljes szívemből szeretve neveltem. Lettek érzelmei, mert tőlem önzetlen, tiszta szeretetet kapott, odafigyelést, és ezt tudja is viszonozni. De ez is kevés volt.
Mama és apa teljesen ellenem fordították a hátam mögött!!!
Ráadásul a férjem alkoholbeteg.
Most ők nevelik (?) tartják fogva a fiamat 4 hónapja. Láthatásában is akadályoznak. Teljesen átmosták az agyát, a pozitív emlékeit velem negatív hazugságokkal helyettesítik. Zsarolják és megfélemlítik. 9 éves.
Na, remélem idáig nem jut el senki!
Én a bíróságon küzdök a gyermekemért, egyenlőre a láthatásárt, mert még én vagyok feljelentve elég durva dolgokért. (Hamis vádakkal.) A becsületem, tartásom? Régen aláznak és megy a sárdobálás. Magukat fényezik, engem feketítenek.
Megfenyegettek, hogy megöletnek. (Nyilvánosan F.bookon is!) Nem értik, miért nem lettem már öngyilkos. És hogy mi közöm a gyerekemhez???
Az ilyen emberek akkor sem fogják elismerni, hogy nem tiszták, ha a független orvosszakértő leírja és fehéren feketén látják majd a diagnózist. Ha leírja, meg ha nem verik át, és nem fizetik le.
A ti mamátokat talán rá lehet venni egy vizsgálatra, hogy segítsenek neki a gyászt feldolgozni - indokkal. Talán még szeretni is fogja, ha jól tálaljátok. Addig is VELE foglalkozik mindenki, kórházban is lehet! Hozzátok - vigyétek! Nyaljatok ezerrel! Ti is színészkedhettek kicsit a jó cél érdekében! Terápiára járhat, szuper program! Ismerkedhet. Addig sem a ti kicsinálásotokra gyúr.
Örülnék, ha nektek sikerülne!
Csak ügyesen! Sok erőt és kitartást kívánok hozzá! Te ne menj tönkre miatta, meg a házasságod sem. A piciteknek szüksége van rátok. Nyugalomra, békére, szeretetre családra. Ezt nem veheti el tőle egy pszichopata sem!
Imádkozom értetek! Csak nyugi.
Tényleg hálásan köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, egy kicsit másként nézem már anyósomat, hogy tudom, génhiba (és amit előtte is tudtam, gyermekkori traumák) okozza ezt a viselkedést, gondolkodást.
Azoban már nincs visszaút, el fogunk menni genetikai vizsgálatra mindhárman (férjem + gyerek), mert tudnom kell, mennyire örökölték ezeket és tudni szeretném, az én génállományom milyen. Ha bármi kiderül, legalább fel tudok rá készülni és el tudom vinni őket terápiára és tudom, mire számíthatok.
Anyósom gyógyítása nem célom, de így, hogy tudom, betegség okozza nála ezeket, türelmesebb leszek vele (távolról).
Borzalom, amiket írsz és nagyon sajnálom, hogy elszakítottak a kisfiadtól. Reméljük, ez csak átmeneti és vissza fogod kapni őt.
válasza:Szia Kérdezó! Igazán nincs mit. Örülök, ha segíthettem. Ezért van ez az oldal. Nemrég kattantam rá, de nagyon tetszik! Így inkognitóban lehet kérdezni, az informálódással nem bántunk senkit. Több szem, többet lát. Hozzásegít a megoldás megtalálásához.
Mondjuk nem tudom, hogy ezt a betegséget hogy mutatják ki genetikai vizsgálaton és hogy hol végeznek ilyent?
Ha valamit megtudsz, megírhatnád! Nagyon érdekel!
Jesszusom, mi van, ha az én kicsim is örökölte? :-( És még ráadásul 2 pszichopata próbálja a saját képére formálni! Na, most kész v.ok.
Nekem maga a bizonyítás is nehéz lesz. Kértem önmagamra és rájuk is vizsgálatot. (Válás esetén bíró kirendel független igazságügyi orvosszakértőket.)
Amit tudjuk, hogy minden megvehető. (Lásd: RTLII Forró nyomon e havi oknyomozó riportjai a témában.) Egy közeli ismerősöm a Forró nyomon-ban és a Magyar Narancs-ban is. Nézd meg, ha érdekel:
Ők is harcolnak a gyerekekért.
Igen, borzasztó, hogy ilyenek vannak. A háttérben sajnos minden esetben NEM NORMÁLIS aberrált emberek vannak.
Mert a normálisak békében, szeretetben élnek, és megegyezéssel válnak.
Én a helyedben azért megkérdezném a férjem, ő foglalkozna-e anyukája terápiájával. Hátha valami hatást elérnétek. Képzeld el, milyen lesz, ha még idősebb lesz és a gondozásotokra szorul. Én gondoztam ilyen beteget, anyósom édesanyját. Na, ne tudd meg! Néha mikor meséltem az aktuális agymenős sztorikat a fősulis barinőimnek, akkora röhögőgörcsöket kaptunk! Mert ennyit bőgni és idegeskedni nem lehet, hát kínunkban már röhögtünk. Főleg, ha megfejelték, náluk mi volt pár hasonló családtaggal.
Katasztrófa.
Élesben nem vigyorgunk, kiakadunk. De utána jó, ha nevetni tudunk a hajmeresztő helyzeteken.
Mondjuk a mostani eseményeken nem röhög senki. (A tiéd sem túl vicces!!!) Minden ép érzésű ember el van borzadva. Neked is köszönöm az együttérzést és a biztatást.
Az én gyermekem legalább még életben van, ha egyenlőre nem is velem.
De amit ez a szintén pszicho- és szociopata nő tett a Szita Bencével...
Na ezért kellene felismerni és kezeltetni az ilyen embereket, mert soha nem tudhatjuk!!! :-(
Szia,
nagyon nehezen olvastam a soraidat, mert olyan sok párhuzamot láttam a te és az én sorsomban, ami az anyóst illeti - csak te bátrabb vagy, mint én, kimondod a gondjaid és megbeszéled a férjeddel. Én nyuszi vagyok, sajnos :-(
Ne félj, nem lesz semmi baj. Ha meg tudod beszélni a férjeddel, amik történtek (és meg tudod), akkor jó úton jártok. Védd magad, védd a kisfiadat, nagyon ügyelj arra, hogy ne szakadjon meg köztetek a férjeddel a kommunikáció. Én itt hibáztam, nyeltem-nyeltem, mert nem tudtuk megbeszélni a gondokat, amik szinte csak az anyós miatt voltak. Nagy hiba volt, de dolgozunk rajta: 24 év kapcsolat után most közös terápiára járunk, hogy újra legyenek köztünk szavak. Én bízom még, hátha sikerül.
Anyósom: borzasztó. Úgy szeretnék panaszkodni rá :-( Ő (talán) nem szociopata, csak a nehéz gyerekkora miatt olyan, amilyen: végtelenül önző és hideg. És meg van győződve róla, hogy ő a világon a legjobb anya.
Nem akarok most panaszkodni rá, csak egy-két apróság amikor megszakadt egy terhességem,elmondtuk neki is, hogy nem lesz most baba. Erre azt felelte, hogy hát igen, neki is fáj a lába. :-( (Ez még most is fáj...) A férjem műtéte után felhívott (karácsonykor) és elmondta nekem,hogy én vagyok a hibás a fia betegsége miatt, hiszen ő egészségesnek szülte. (Ez is fáj) És én ezeket nem tudom megbeszélni a férjemmel. De dolgozunk a gondon, hátha sikerrel járunk :-)
Szeretettel gondolok rád; légy ügyesebb, mint én
Kedves AB.ka!
Kicsit utánajártam a hazai gén tesztnek. Mindenféle van (magzati, down kór, rák hajlam...), de a pszichopata génekre jelenleg nincs itthon ilyen lehetőség.
29-es:
Míg olvastalak, éreztem, hogy hasonló a sorsunk.
Évekig én sem mondtam ki, mi a gondom, de választanom kellett: vagy kimondom a férjemnek és találunk megoldást, vagy elválunk és ellenőrizetlen körülmények közé taszítom a gyermekemet, mikor férj anyósnál hagyja a gyereket.
Mi is jártunk párterápiára, mikor a válás is szóba jött. Eleinte nagyon hatásos volt, de vannak időszakok, amikor férjem visszaesik a régi hibáiba. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy megértsen engem és felnyissam a szemét, hogy anyós kritikán aluli. Nagyon lassan haladunk, de haladunk és ez tartja bennem a lelket.
Egy biztos: amíg nem mondod ki a fájdalmaidat a férjednek, nem tud gyógyulni a lelked. Nekem rengeteg energiám szabadult fel, mikor kiöntöttem a szívem a férjemnek (persze csak finoman, hogy minél kevésbé fájjon neki).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!