Ti nem érzitek úgy, hogy megőrít?

Ne hagym magad és párod se.

Mindegy hány évesek vagytok ha ilyen tipusu a mama,mi ugyanezt majd 30 évesen kaptuk meg.

Páromra tekintettel próbáltam visszafogni magam,de amikor ki akarta venni a gyereket a kezemből,hogy ő jobban tudja,akkor konkrétan elzavartam azzal hogy legközelebbi hasonló után számitson arra hogy jó messzire költözünk és az unokájáról legközelebb ballagási képet lát. (csak miatta maradtunk ezen a környéken,de erősen érik a gondolat hogy öregekotthonába tesszük,majd azok vigyáznak rá)

A párod segítségével kell ezt megoldani. Neki kell kiállnia melletted és együtt megmondani anyukának, hogy ezekről álljon le. Nem veszekedni vele első körben, hanem normálisan elmagyarázni, hogy a ti gyereketek lesz, bele akartok jönni, attól, mert fiatalok vagytok, még nem biztos, hogy ügyetlenek. Senki nem úgy születik, hogy profi a gyereknevelésben, mindenkinek meg kell tanulnia úgymond a "saját kárán". Azt semmiképp ne engedjétek, hogy odaköltözzön, mert nem lesz nyugtotok. A ruhát is meg lehet neki mondani szépen, hogy szép a ruhája, de az x éve volt divatban, most már nem ilyen stílusú ruhák mennek, valamint ez a te esküvőd és te szeretnéd kiválasztani, hogy milyen ruhában esküszöl. Az, hogy belekötött a babaruhákba és a babaszobába, engedjétek el a fületek mellett egy olyan megjegyzéssel, hogy nekünk ez tetszik. Egyébként azt nem is értem, hogyan jelentheti ki, hogy odaköltözik, amikor a te apukád építette a házat, magyarán köze nincs hozzá....

Álljatok ki magatokért, mert később tényleg az őrületbe fog kergetni!

Amikor anyós próbált beleszólni dolgokba, én annyira elvicceltem mindent, hogy feladta.

Pl az esküvőnél én kicsit szerettem volna, nadrágkosztümben (nagyon nem illik hozzám egy habos-babos fehér ruha, nem is éreztem volna jól magam benne). Ezen ment a kötélhúzás, hogy naaa, legalább fátylat...? Erre mondtam, hogy naaa, annyira azért nem vagyok ronda, hogy le kelljen takarni. Elröhögte magát, én meg témát váltottam. Fátyol elfelejtve :)

Saját szülőknél meg kőkeményen meghúztam a határt. Érveléssel, de mind az esküvő tekintetében (ez a MI napunk, hadd legyen olyan, ami NEKÜNK tetszik - amikor apám erősködött, hogy deee, nagy lagzi legyen). Illetve anyám már előre jelezte, hogy ha terhes leszek, szülés után egy hétre ideköltözik. Mondtam, hogy NEM. Lehet látogatni, de nekem bőven elég lesz beleszokni abba majd, hogy hárman vagyunk, nem kell rögtön négyen lenni. Igen, lehet, hogy kétszer a fejére húzom a gyereknek a pelenkát, aztán harmadszorra megtanulom a fenekére rakni. Másrészt a férjem már felnevelt egy gyereket, ő majd megtanít, gyakorlottabb nálam.

Később jöhetnek, sőt, nekik nyugodt szívvel leadom majd az unokát hosszabb időre is, tudom, hogy nagyon fognak vigyázni rá. Vendégeskedni is lehet majd akármeddig, de nem akkor, amikor még nekem is bele kell rázódnom.

Egyébként ennek az előzménye egy műtét volt, ami után anyám ragaszkodott hozzá, hogy pár napra feljön hozzám (200 km-ről!) és ápol. Ez annyiból volt halott ötlet, hogy összesen kb napi 10-15 perc segítség kellett (ágyban felültetni, kupakokat lecsavargatni helyettem, nehezebb cuccokat felemelni, innivalót pohárba kikészíteni). A férjem eleve kivett két nap szabit utána. Ha rikkantottam, bejött, segített (pl hátam mögé nyúlt és felültetett, utána önjáró voltam). Utána már hétvége jött, amikor eleve itthon volt a férjem. A háztartást is örömmel átvette. Néhány nap után meg voltam olyan jól, hogy este férjemet megkértem, hogy készítsen ki pár dolgot (innivaló, étel egy tányérra összepakolva, magas polcokról pakolja le, ami kellhet, húzza fel helyettem a redőnyt, stb), ezt 10 perc alatt megcsinálta, onnantól elvoltam egyedül is. Ha meg vissza kellett menni a dokihoz, szintén úgy intézte, hogy haza tudjon jönni és el tudjon vinni.

Anyám 5 napig unatkozott itt, mert maximum egy pohár vizet tudott kitölteni nekem, esetleg felültett az ágyban, ha WC-re kellett menni, vagy segített felöltözni (ami egyedül is ment, csak egy fél órás művelet volt :)). Mivel bika adag antibiotikumot szedtem, eleve gyenge és álmos voltam, nagyrészt aludtam. Tehát sok értelme nem volt, hogy feljött, ő a nappaliban unatkozott, én meg húztam a lóbőrt a hálóban.

Pfuh! Az én leendő anyósom is kb ez. Csak nekem valamivel jobb mert 350km választ el tőle és elég évi kétszer látni az is sok. Mi anyuékkal élünk egy házban, szerencsére ők nem szólnak bele a dolgainkba. Egy nagy ház de külön majdnem külön élet. Abból jó ha vigyázni kell a picurra rájuk számíthatok. Egyébként a lányom most 7hós. Anyós megvan huzatva amit én mondok az nem számít pedig én vagyok a gyerek anyja. Adja a 20éves kopott lyukas fiú ruhákat, hogy ne vegyek neki mert ő szerzett és követeli h adjam rá. Eddig kitudtam bújni alóla összeveszés nélkül de a beugatás szélén állok. Meg olyanokat csinál h fuh. Két hetes volt a gyerek eljött meglátogatni ahogy odaért kikapta a cumisüveget a kezemből h majd ő eteti a gyerek úgy megilyedt tőle h nem fogadta el a tápszert (kevés volt a tejem) este 10kor úgy kellett tőle elkérni h bocsánat mama de szerte szét vagyok varrva kiszakadnak a varrataim a lábam közt, fáradtak vagyunk és 3óránként kellni kell hozzá kérem a babát és jóéjt. Másnap reggel 5kor hallotta h sír erre kopogás nélkül szoptatás közben jön be a szobába a gyerek be sem fejezte a kajálást kikapta a kezemből h majd én büfiztetem. Na akkor elszakadt a cérna a párom rászolt és mint aki a fülén ül azt mondta édes fiam felneveltem két gyereket ne szólj bele. Na akkor jöttem én mondom kérem vissza a gyereket mert kialakulóban vannak a szokásaink és nem szeretném ha beleszólna és mi ilyenkor aludni szoktunk ha evett a gyerek úgyhogy csokolom! Sírva ment ki a szobából pedig próbáltam finom lenni....

Szóval nyugi vannak ilyen anyósok! Az enyém is ilyen vagyis még csak leendő.... utálom de nagyon!!!!!! Még jó h anyám nem ilyen meg is őrülnék az biztos.

Ja én 25 a párom 30 éves...