Nők, akik az első, második barátjukhoz mentek férjhez! Mennyire érzitek, hogy "nem éltétek ki magatokat"? Bánjátok, hogy ilyen korán elköteleztétek magatokat?

Hidd el minden ember más, más igényekkel. Igen, valóban sok fiatal pár megy emiatt szét, mert hogy nem "élték ki" magukat. De ez teljesen személyiségfüggő. Egy jó barátnőm 16 éves korában jött össze élete első fiújával és már 12 éve együtt vannak. :) Nem hiányzik neki más pasi az életéből.

Élvezd ki, hogy ennyire szerelmesek vagytok, aztán ki tudja, lehet tényleg együtt maradtok örökre. Ha meg nem így lesz, gazdagabb lettél egy csodás szerelem emlékével. :)

Ne ijesszen meg mások bölcselkedése, senki nem láthat a jövőtökbe. :)

Szia!

Én 22/L vagyok. Én is most járok az első barátommal, és biztosan tudom, hogy Ő az igazi, Őhozzá fogok feleségül menni, és senki más nem kell.

Egyrészt igazuk lehet azoknak, akik nem hiszik, hogy tényleg együtt fogtok maradni. A szerelem elvakít, és ha elmúlik (márpedig mindenképp elmúlik, és jó esetben mély szeretetté alakul...), ha elmúlik, akkor látjuk egymás hibáit, és nem ad a szerelem erőt azok elviseléséhez, és ha nem köt össze házasság, szétmegyünk (illetve aki csak divatból házasodik, az annak ellenére is szétmegy-elválik).

Másrészről ez nem egy lehetetlen dolog, hogy elsőre megtaláljuk, aki hozzánk való. Én például katolikus vagyok, barátom is az, és nem élünk nemi életet házasságig. Sokan riogattak, hogy meg lesz ennek a böjtje, mert nem éljük ki magunkat, és 2 év házasság után majd másnál keresi a hiányzó izgalmakat. Én ezt nem hiszem el.Ha az ember tisztességes, hűséges, és komolyan gondolja , akkor kitart a házastársa, párja mellett akkor is, ha épp valami másra vágyik. Nem állatok vagyunk, hogy az ösztöneink, a pillanatnyi szükségleteink után menjünk. Fellángolások bármikor jöhetnek, de attól vagyunk emberek, hogy tudunk rájuk nemet mondani.

És végezetül egy pozitív példa a családomból: Unokanővérem hetedikes korában ismerkedett meg a jelenlegi férjével, akkor kezdtek járni. Igaz, akkor szakítottak, de gimiben újra összejöttek. Ő most 29 éves, már házasok, és van két gyönyörű babájuk :)

Sok boldogságot kívánok Nektek! :)

Bár nem vagyok házas, de 6 éve vagyok párommal, szintén fiatalka vagyok (22), de soha nem éreztem késztetést kiélésre.

Nekem annyira a stabil, biztonságos, mély érzelmeken alapuló kapcsolat a zsánerem, hogy el se tudnám képzelni, hogy buliról-buliba, pasiról-pasira szálljak.

Biztos, hogy mindig van jobb az éppen aktuálisnál, de senki sem hibátlan, tökéletes!

Ha a kapcsolat jól működik, nincsenek komoly problémák, vagy olyan tettek, amik nem férnek az értékrendetekbe, akkor semmi gond nincs.

22/L

Hülyeség ez a "kiélés" szöveg, nyílik a bicska a zsebemben, mikor hallom...

A párom előtt egy barátom volt, de az nem volt komoly, nem is tartott sok ideig.

16-17 voltam mikor megismertem a páromat. Én sosem voltam az a "pasizós" lány, ha terveztem akkor mindig hosszútávra, max nem jött össze:)

Nekünk is voltak súrlódásaink eleinte, voltak gondok a féltékenykedéssel, bizalommal, de azt gondolom 16-17 évesen ez rendben van. Sokat voltunk együtt, mesismerkedésünk pillanatától kezdve naponta találkoztunk rengeteg időt töltöttünk együtt. Már akkor mindenki azt mondta "megunjátok egymást", én erre csak azt tudtam mondani, hogy ha megunjuk egymást akkor az valószínüleg rossz, és akkor még szerencse hogy kiderül, hogy nem illünk össze...

Később egyetemre mentünk, más-más városba, na ez egy igazi próbája volt a kapcsolatunknak. De megnőtt a bizalom, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Most leszek végzős és nyáron költözünk össze, úgyhogy ez a várakozás időszaka :)

A bulizásra visszatérve, meg ne halljam, hogy "elenged". Persze, hogy el, hiszen nem vagy a szolgája, sőt nem kell az engedélye, hogy elmehess bulizni...Nálunk ezzel nem volt gond, egyikünk se nagy partiarc, sokkal jobban szeretjük a koncerteket, kirándulásokat, beüléseket a haverokkal. Cigizni nem cigizünk, piát ünnepekkor max, de akkor is tudjuk, hol a határ. Folyton megfogadjuk, hogy "majd egyszer megrészegedünk" pl. érettségikor, ballagáskor, de még mindig nem jött össze. Ez nem is gond.

Mi annyira szeretjük egymást, hogy már nem hiszem, hogy lenne valami, ami elválaszt. Tiszteljük egymást, és hazudni nem hazudunk egymásnak. Nem is tudnék a párom szemébe hazudni...megcsalás szóba se jön, nekünk több kell a szeretkezéshez, mint testiség... Úgyhogy papoljanak csak nekünk, mi sajnáljuk, hogy ők nem érthetik.

Ha nálatok is kialakul a feltétel nélküli szeretet, bizalom, tisztelet, akkor minden sinen lesz.

Sok boldogságot:)

Ja és igen, élünk mi is, csak éppen együtt...és nekem ez az ÉLET, mindent vele akarok látni, érezni, megtapasztalni...

22-L 22-F