Anyukák, milyen érzés volt, mikor első nap iskolába vittétek a kisgyereket? Mi játszódott le az agyatokban? Mitől féltetek? Izgultatok? Mit vártatok, reméltetek?

Amikor a kislányom első nap iskolába ment, bemehettünk vele pár percre a tanterembe. Ugyanúgy izgultam, mint ő, talán még jobban is. Aztán hazamentem, és - ha hiszed, ha nem - az a nap jutott eszembe, amikor született. Láttam magam előtt a lilás, ráncos kis arcát. :) Be kell őszintén vallanom, hogy sírva fakadtam, mert úgy éreztem, hogy egy korszaknak vége, kezdődik az az időszak, mikor már a kötelességek határozzák meg a napjait. Pluszban az jutott eszembe, hogy milyen gyorsan elröppent ez a hat év...

Bár én nem anya vagyok, de az én anyukám nyugodtnak akart látszani, de szerintem izgult, ha nem is mutatta.Én sírtam ebédnél, mert hiányzott anya, most meg mosolyogva gondook vissza ezekre.Ötödikes vagyok.Nehéz volt az eleje, de utána már nem volt rossz.Hihetetlen, hogy négy év telt el.Olyan furcsa visszagondolni, mikor még nagyon kislány voltam.Mostse vagyok nagylány, de akkor is.

Én 20 lány éves vagyok még nincs gyerekem. De erről a kérdésről eszembe jutott a legelső napom az iskolában. Emlékszem hogy reggelre kellett menni és bementünk a terembe és mindenkit leültettek egy ki padba valaki mellé. És elkezdett beszélni a tanító néni. Aztán egyszer csak csöngettek és felállt a tanító néni kiment a teremből és minden gyerek felállt a padból és játszottak és futkostak a terembe, én meg nem tudtam hogy most mi történt és elkezdtem sírni:)). Aztán az egyik kisfiú elmagyarázta hogy most szünet van, és mindenki "azt csinálhat amit akar".. Azért elég gáz szerintem hogy ilyenről nem tájékoztat a tanító néni, különben honnan kellene tudni hha csöngetnek akkor szünet van?

Az én kislányom tavaly kezdte az iskolát.Arra az egyre határozottan emlékszem,hogy borzasztó büszke voltam rá és gyönyörködtem benne.Hogy miért ezt éreztem,fogalmam sincs,talán azért,mert annyira szeretem őt.Nem volt bennem félelem egyáltalán és talán épp ezért benne sem,eszembe jutott az is,hogy én mennyire szerettem iskolába járni.