Nők, akik az első, második barátjukhoz mentek férjhez! Mennyire érzitek, hogy "nem éltétek ki magatokat"? Bánjátok, hogy ilyen korán elköteleztétek magatokat?

17 éves vagyok, a barátom 20. Lassan két éve vagyunk együtt, és tudom, hogy minden szerelmes ezt mondja, de egyszerűen úgy érzem, hogy nekünk tényleg együtt kell maradnunk. Annyira nehéz volt az első év, olyan sokat kellett csiszolódni, mégis annyira szeretjük egymást, hogy egyszerűen nem tudom máshogy elképzelni. Nekem már nincs "kedvem" mással ezeket a dolgokat újra megharcolni, másokhoz alkalmazkodni, ha egyszer itt van számomra Ő, aki tökéletesen megért, és tud kezelni. Persze ez oda-vissza működik.

Csak a hétvégéket töltjük együtt, plusz az összes szünetet, és nagyon jól megvagyunk akkor is, ha 2-3 hetet töltünk együtt. Most már nagyon harmonikus a kapcsolatunk, és nem akarom ezt elveszíteni.

Viszont azzal ijesztget mindenki, hogy nekem még ki kell élnem magam, másokat is kipróbálni. De minek próbálnék ki mást, ha ő minden téren tökéletesen megfelel számomra?

Neki rengeteg barátnője, hosszabb-rövidebb kapcsolata volt előttem, azt mondta, neki már nincs szüksége erre, de ő is tart attól, hogy egyszer csak beüt a krach.

Nem nagyon vágyom a bulizásra, de ha ahhoz lenne kedvem, elengedne, vagy eljönne velem, tehát erről sem maradok le.