Ti nem érzitek úgy, hogy megőrít?

Nekem azzal konkrétan semmi bajom nem lenne ha anyósom, vagy anyukám hozzánk akarna költözni, feltéve, hogy elég nagy a ház.

Viszont ha azért akarna ideköltözni, mert "még fiatalok vagyunk a babázáshoz", hát nem tudom.Biztos elmondanám neki, hogy ő "csak" nagymama, én pedig apuka vagyok szóval neki nagyon kevés beleszólása.Rajtam kívül egyedül a feleségem az, akinek beszámolóval tartozok, illetve megkérdezem babaügyben.Nem csak megcsinálni akartam, hanem nevelni is.

Nem irigyellek. Nálunk nincsenek gondok (leszámítva, hogy anyumban van egy kevés abból, amiből anyósod készült), de azt az elején megbeszéltük asszonykámmal, hogy anyós kérdésben fedezzük egymást. Vagyis, egymás között megbeszéljük, hogy mit akarunk, majd ha az ő családja akarja keresztülhúzni a tervünket, akkor ő lép fel velük szemben, ha pedig az én családommal van összetűzés, akkor én állok elő. Így próbáljuk meg elejét venni az anyós-konfliktusoknak.

Szerintem beszélj a férjeddel, hogy amikor nem vagy jelen, magyarázza el az édesanyjának, hogy nem vagytok idióták, önálló gondolataitok, ötleteitek és terveitek vannak, a babázáshoz kb. annyira értetek, mint bárki más, aki az első gyerekét várja, és tartsa tiszteletbe az intimitás határát. És intimitás alatt nem csak a klasszikus értelemben vett intim dolgokra gondolok, hanem bármire, ami csak rátok tartozik. Legyen akár egy egyszerű döntés, ami csak titeket érint.