Hogyan lehet túl lépni a sérelmeken?
Igazából, nem is akkora sérelem csak valahogy meg kellett fogalmaznom a kérdést.
Röviden a lényeg annyi hogy eddig egész jó viszony volt köztem és anyós között, de mióta megtudta hogy unokája lesz kicsit bekattant.
Teljesen rápörgött, folyamatosan erről beszélt, szinte ömlengett az unokarol. Persze nem gond hogy lelkes, csak egy idő után mikor 6 ezerszer elmondja hogy mennyire várja már kicsit sok.
Aztán ott volt az is hogy elkezdett okoskodni. A tanáccsal nem is lett volna baj, de a kijelentésekkel hogy ezt így és így KELL csinálni már igen. Tipikus régi berögződések amik régen úgy voltak, most meg már más az ajánlás és természetesen szerinte az új a hülyeség.
Amikor megszületett a gyerek a privát szferankat se tartotta tiszteletben. Csak miután a férjem sorozatosan osszeveszett vele emiatt.
Most egy ideje úgy tűnik hogy helyre állt az agya, de én egyszerűen nem tudok úgy viszonyulni hozzá mint előtte. Megmaradt az ellenszenv. Amúgy is elég haragtarto ember vagyok és most még szerintem a hormonok is dulnak bennem mert olyan gondolataim vannak hogy a kezébe se akarom adni a gyereket. Ami nyilván tudom hogy túlzás, de akkor is..
Nem ítélkezést akarok se felette, se felettem. Nem az érdekel hogy mások szerint ki a szar ember. Csak tanács hogy hogyan rendezhetem ezt magamban vagy kettőnk között.
Ha nem bántott, nincs miért haragudnod és haragot tartanod.
Örülj, hogy örül a gyerekednek. Biztos jó helyen lesz a kezében a kicsi.
Ennyi.
A nagymama túlságosan beleélte magát és sajátjaként kezelte előre a babát, ezzel az agyadra ment. A férjeddel jól kezeltétek. Megértem, hogy félsz nyitni felé, nem a sérelmek, hanem inkább a várható újabb agymenések elkerülése miatt.
Szerintem apránként nyiss és minden kis jelre, amikor elkezdi újra a zavaró tolakodást, szóljatok rá nyíltan. Bele fogtok tanulni abba, hogy meg tudd hallgatni előítélet nélkül és ő is megérzi majd idővel, mikor hallgasson el. Csak gyakoroljatok.
#3 pontosan az a problémám hogy folyamatosan figyelem minden szavat és tettét mert azt feltetelezem hogy újra elojon belőle a kattant. De ebbe a legrosszabb feltetelezesbe meg én is megkattanok lassan.
Nyilván nem kellemes nekem se így élni, ezért is próbálom megtudni hogyan allithatom át saját magam is fejben.
amit te szeretnél elérni magadban nehėz lesz mert tul tulta az anyos gyerekes témåt,ės ahogy magad is írod most már minden lépésėt,cselekedésėt sas szemel figyeled.
ahoz hogy ujra megbiz benne tudnod kénne nem lesz e tolakodo ujra.
Nyugi, el fog múlni. Az első gyereknél nekem még az is rosszul tudott esni, ha más, mint a férjem, tolta rajtam kívül a babakocsit.
Valahol minkettőtöket elért ez az első gyerek/ első unoka túlpörgés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!