Hogyan tegyem túl magam ezeken a sérelmeken? Lent.

Egyetértek az elsővel.

Javasolnám, hogy miután átrágtad magad a dolgon, ha kell, beszéld át vele még egyszer, higgadtan, felnőtt fejjel. A füzetet pedig égesd el, amolyan szimbolikus módon. Sokaknak segítenek ezek a gesztusok a feldolgozásban, hátha neked is.

Ezek nyilván komolyabb kijelentések, de gyerekek voltatok. Másrészt van abban igazság, hogy a pánikbetegeknek figyelem kell és ezt úgy mondom, hogy nekem is voltak rohamaim, éppen nehéz helyzetekben, amikor nem számíthattam senkire, tehát pont a figyelem hiányzott.

Ha ennyire nem tudsz megbocsájtani, az neked fog ártani egyébként, szerintem ezen dolgoznod kellene.

Nehéz ügy. Sok ép ember a fizikailag, vagy lelkileg sérült embereket nagyon idegesítőnek tartja. Főleg azt, hogy sokszor gyengén sérült emberek is ösztönösen inkább a meggyógyulás helyett szívesen maradnak sérültek, mert az sokszor kényelmesebb (nem várnak el tőlük komoly teljesítményt munkában, tanulásban...).

Sértés nélkül mondom, hogy most sem ép a lelkületed, ha egy ilyen füzet lapozgatása miatt 10 éves sérelmek újra erősen felelevenedtek.

Én nagyon haragtartó ember vagyok, szóval én - annak ellenére, akármennyire próbál velem jóban lenni - nagyjából elfelejteném őt örökre. De mondom, csak azért, mert én ilyen haragtartó vagyok. Ha te úgy érzed, hogy el tudod neki nézni azt, amit veled tett, akkor a füzetet dobd ki.

23/F

Én odaadnám a füzetet a nővéremnek, hogy értsen engem, mert egy jó kapcsolatnak ez az alapja. Nagyon jó ötletnek tartom, amit az egyik válaszoló írt: Égessétek el utána közösen, sírjatok, beszéljétek ki, ez gyógyír lehet a sebeidre.

Nagyon sajnálom, ami történt, a gyerekként szerzett sebeket baromi nehéz eltüntetni :( De törekedtek a jó viszonyra, ez lebegjen a szemed előtt, mond el neki, mi bánt, miért vagy letargikus, hagyd, hogy megtörténjen a bocsánatkérés, aminek akkor kellett volna.

Sok sikert !!