Normális, ha ezeken a sérelmeken nem tudok túllépni?
Elég furcsa volt mindig is a kapcsolatom a nagyszüleimmel. Amikor 7-8 éves voltam és náluk kellett lennem, minden apró dolog miatt kaptam az ívet tőlük és anya tesójától, aki még akkor velük lakott (ha pár csepp víz lecseppent a csempére kézmosás után lehordtak mindennek, ha egy b*sszus kicsúszott a számom, nagyapám azt mondta, hogy “meg ne halljam, mert a szádba lépek” és még ehhez hasonló finomságok). Ominózus pillanat volt, egy hasonló eset után kisétáltam a kapun, hogy elmegyek és el is indultam. Nem foglalkoztak vele, hagytak menni. Anya szedett össze.
Sokszor sírva hívtam fel anyát, hogy nem vagyok hajlandó itt maradni, vigyen haza. 9 éves koromtól egyedül voltam otthon.
8 éves korom magasságában apám egyéb sérelmek miatt egy iszogatós, lerészegedős családi rendezvényen megverte nagyapámat. Azóta nem jönnek nagyszüleim hozzánk, csak nagyanyám egyszer kb egy évben pár órára. Minden karácsonyt, szülinapot és ünnepet náluk kellett tartani.
11 éve megszületett az unokatestvérem (anya tesójának a gyereke). Hozzá szöges ellentétben viszonyulnak, mint hozzám. Neki elnézik, ha csúnyán, minősíthetetlen hangnemben beszél a környezetével és velük is. Kisebb korában nem szólt rá senki, mikor nagyanyám fülbevalóját tépkedte vigyorogva. Vagy ha cipővel bemegy a házba és még sorolhatnám. Ő az okos, a jó az anyjával együtt (aki a mai napig nem hajlandó főzni, hanem a nagyszülők nyakára jár hétvégente és csomagoltat ételt a következő hétre, mert “nem tud főzni”. Fordított esetben neki és nagyapámnak lenne a legnagyobb szája).
Ebben az évben nem is mentem el sem hozzájuk, sem anya tesójához (tökéletes kibúvó volt a vírus helyzet) és egyáltalán nem csináltam belőle lelkiismereti kérdést.
Félreértés ne essen, sosem keveredtem rossz társaságba, nem züllöttem, nem ittam, nem drogoztam soha. Dipolmás nő vagyok, szakmával és jelenleg is folyamatban van plusz egy szakma és hamarosan szeretnék elkezdeni egy újabb egyetemi képzést.
Normális, ha ezeken nem tudtam túllépni? Mi lehet a baj velem?
26n
Persze,elhiszem,hogy nagyon rossz élményeid lehetett velük,amiket nem is figsz elfelejteni,de valahogy túl kell lépni rajtuk.
Mese nincs,vagy túlteszed magadat,vagy pedig ezen fogid rágni a körmödet.
Szerintem az ilyen igenis meg tudja határozni egy embert, nem úgy megy hogy gondolok egyet és mától nem gondolok rá.
A helyedben inkább szakemberrel beszélnék, nem gyikos jó/rossz akarókkal
Ahogy írják, az ilyenen kár rágódni. Le kell szarni és túl kell lépni rajtuk.
Én az ilyenekkel nem tartom a kapcsolatot számomra nem is léteznek...és miért legyek ideges bárki miatt, aki "nem létezik"? :)
Talán az apádat nem tudták elfogadni, nem tetszett nekik az anyád választása, és ezt a sérelmet rajtad verték le. Azért gondolom soha nem volt tökéletes a viszonyuk, hosszú és durva sztorinak kell lennie köztük, hogy verekedéssé fajult. Gondolom nem valami utolsó kis putriban éltek, ahol ez a megszokott kommunikációs forma, ennek valami sokéves előzménye kellett hogy legyen mire eljutottak idáig. Csak talán téged ebbe nem avattak be annyira.
Ettől még primitív dolog egy gyereken revansot venni amiért bajuk van a vejükkel, de szerintem ez állhat a dolog hátterében. Mivel az apádat nem fogadják el, és te félig belőle vagy, ezért voltak ilyenek veled. Szerintem.
Miért kattogsz ezen?
Szd már le jó magasról őket. Nálunk is sok mindenki szerint unokahúgom a szép a jó, az okos, én meg a lusta, semmirekellő, aki "főzni sem tud".
Ahhoz képest diplomás nőként külföldön élek, és a párom még sosem panaszkodott a főztömre (sem anyós). A "családom" meg mondjon, amit akar, rosszindulatú bnkókkal nem foglalkozom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!