Hogyan tudnám elfelejteni a múltbéli sérelmeket?
Sziasztok. Előre szólok, hogy hosszú lesz..
Én egy szerencsés véletlennek köszönhetően születtem meg, mivel a szüleimnek nem lehetett volna gyeremkük. Mindenki nagyon örült nekem. Szerintem apámnak is illett volna jobban megbecsülnie engem..
De..amióta csak az eszemet tudom, apám mindig is ivott. Nem is keveset..
Persze voltak józan pillanatai is, csak sajnos azokból kevesebb jutott..
Mindhárman a nagyszüleim házában éltünk, pénzhiány miatt költözésről szó sem esett.
Apám felmondott a munkahelyén (biztos állása volt) amikor be volt piálva. Tehát anyám tartotta el őt is nagyon sokáig.
Ez idő alatt apám számtalanszor lerészegedett. Ilyenkor mindig elmondta édesanyámat mindennek.. Borzasztó volt azt hallani 5-6 évesen.
Sokszor hajnalban ért haza a kocsmából, s akkor mindig ment a cirkusz.. Mígnem ez addig fajult, amíg meg is ütötte.
Emlékszem, egyszer arra ébredtem fel, hogy anyu sír.. kérdeztem mi baj, amikor láttam, hogy teljesen be van lilulva a szeme.
Apám elment elvonóra, de semmi haszna nem volt.. Minden maradt a régiben.
Amikor már idősebb lehettem, talán 7-8 éves, akkor volt az a mániája, hogy öngyilkos lesz. Megivott mindenféle permetező szert, aztán kifeküdt az ágyon, összehányt mindent, érthetetlen dolgokat üvöltözött. Kihívtuk a mentőt, kórházban volt egy ideig, aztán megint elvonó. Fel kellett mennünk miatta Pestre is.
Ez sem használt. Még abban az évben, Szilveszterkor majdnem megfojtotta anyut..
Mivel neki nem volt melója, -ha volt is, akkor is piásan járt be, s kirúgták- ezért még mindig csak anya dolgozott, s nem tudtunk volna költözni.
Mindig részeg volt, állandó volt az üvöltözés, mindig rettegtünk. Az ígérgetés az örökös volt.. Mindenkinek hazudott anyáról is mindent, a nagyszüleim megmondták, hogy miatta lett apám ilyen..
Az elvonón már többet volt, mint otthon.
Amikor 11éves voltam, felvágta a szemem láttára az ereit.Mindenhol folyt a vér, ő meg csak állt a fürdőben, és röhögött.
Akkor mondtam anyámnak, hogy ezt már nem bírom tovább.
Elköltöztünk. Egy 1,5 szobás albiba, ketten. Ha akkor nem mentünk volna el, én már agyfas*t kaptam volna.
Volt, hogy meghívtuk magunkhoz látogatni, de akkor is be volt bas*va.
Pont a 12. szülinapom lett volna, amikor lett egy barátnője. Felhívtam apám a mobilján,(amit még anyu vett neki)hogy mikor megetek és pont a csaj vett fel, aki elmondott mindennek...
(Ezekről a dolgokról nem is beszéltem senkinek, mert szégyelltem.)
Egy évre ez után anyu talált magának egy társat, nála jobb embert el sem tudnék képzelni. Már külföldön lakunk, tényleg tökéletes minden.
Fáj, hogy apámtól nem kaptam még egy sms-t sem, amióta itt lakom.
Amikor volt sulis szereplés, arra sem jött el, vagy ha el is jött,akkor is be volt rúgva.
Most meg facebook-on írkálja a hülyeségeit, anyuról még mindig nem tud leszállni.
Az az egy baj, hogy ezek a dolgok még nagyon sokszor eszembe jutnak,s ilyenkor mindig sírhatnékom lesz. Nincs olyan nap, hogy ne gyötörne a múlt. Az a sok sírás, félelem.
Annyira szeretném kitörölni az emlékeimet, de nem megy.
Soha nem kért bocsánatot, úgy tesz, mintha semmi nem történt volna.
El tudnám ezt valaha felejteni? Hogyan?
Előre is köszönöm a válaszokat!
16/L
*gyeremekük, *mehetett
Bocsánat a hibák miatt.
válasza: válasza:mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen. senkit nem tudsz megváltoztatni, ő egy ilyen sz@r ember, ilyennek kell elfogadni és örülni, hogy megszabadultál tőle.
nagyon jó, hogy anyukád a sarkára állt és otthagyta, sok nő tűr a végtelenségig.
ne félj, hamarosan már nem így fogsz erre gondolni, de anyukáddal sokat kellene erről beszélned
válasza:Nem kell elfelejteni,ez a multad. de nem kell rágódni se rajta. Fogadd el, ne azon gondolkozz miért nem másképp történt, hanem mondd azt, jó, hogy így történt, mert ha rendes az apám, akkor most a otthon laknánk a nagyszülőknél.
És tanulj belőle, ha te összeakadsz valakivel aki olyan mint apád, akkor ne hagyd a gyerekedet évekig szenvedni, hanem dobd ki azonnal. (mert ugye anyád is sáros azért abban, hogy így alakult és neked ezek az emlékeid vannak)
válasza:Ezt még végigolvasni is rossz volt. Sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt, pedig még most is gyerek vagy :(
Tapasztalatból mondom nem jó, hogyha elfelejted és lenyomod mélyre, mert akkor idővel sokkal jobban vissza fog köszönteni a múlt. Rémálmok, víziók, lelki sérülések.
Az ilyen dolgokat fel kell dolgoznod és tovább kell lépned. Tanulj belőle, hogy te ne ilyet válassz majd és ha rossz neked akkor merj majd lépni (ne megrekedni egy rossz kapcsolatban)
Sok sikert!
válasza:Elfelejteni nem nagyon fogod, a legtöbb amit tehetsz a saját érdekedben, az az, ha megbocsátasz neki. Tudom furcsán hangzik, de így van, mert addig magadat emészted és nem tudsz továbblépni. Nekem ehhez kellett, hogy mindkét szülőmnek elmondjam, ami bántott velük kapcsolatban, utána sokkal, de sokkal jobb lett.
Óriási szerencséd van egyébként, hogy megszabadultatok tőle, és bár tudom, mennyire kell egy gyereknek a tudat, hogy az apja is szereti, inkább ne akarj vele kapcsolatot.
Ha személyesen nem tudsz vele beszélni, talán az is elég lehet, ha kiírod magadból, ami bánt.
válasza:Ez nagyon durva.
Szerintem nem fogod tudni elfelejteni, hiszen ebben éltél több mint 10 évet.Amikor gyötörnek az emlékek, gondolj arra, hogy ő számodra már nincs többé és ott vannak neked az IGAZI szüleid, akik szeretnek és megbecsülnek.
Egyébként melyik országba költöztetek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!