Komolyan töltsek a karácsonyi 2 és fél szabadnapomból egyet az anyósékkal ha állandóan bántanak, és nem jó a viszony?

Ne menj el.

Én is leépítettem az ilyen káros kapcsolatokat, sokkal boldogabb azóta az életem.

Nem kötelességed elmenni, és elviselni a bántásokat.

Évek óta marnak az anyósék és sógornődék, stresszeszel miatta, már november elején kattogsz hogy akkor mi legyen és a férjed véhignézi a szenvedésed, sőt még aktívan belehelyez téged egy olyan helyzetbe ami negatívan hat rád. Nem vagy neki prioritás, sem otthon, sem máshol.

Nem tudom hogy mióta vagytok együtt de lehet érdemes lenne komolyan mérlegelni a kapcsolatot. Sajnos ez egy olyan dolog, amin ő tudna változtatni hogy neked jobb legyen, de mégsem tesz semmit sőt inkább el várásai vannak feléd.

Bennem ez nagyon megmaradna, egy idő után nem tudnám tisztelni, undort is éreznék iránta, a kapcsolat iránt. Simán lehetne váló ok, hogy ennyire elhanyagol, hogy ennyire azt várja hogy én alázkodjak meg folyamatban, stb

Nem tudnék férfiként tekinteni rá egy idő után, anyuci pici fia lenne a szemembe, mind egy elkényztettet gyerek

És egy ilyen emberhez iszonyat nehéz vonzódni

Úgy, hogy nem mész. Felnőtt vagy.

Majd a férjed a távollétedben hallgassa ezeket, ha olyan kis toleráns, hogy nem küldi el őket a p*csába.

Férjednek ki kellett volna osztania a kedves családját, téged kézenfogva távozni és vissza sem nézni.

Ő biztos megszokta, hogy anyuka gyerekkora óta őt is bszogatja, és a szentcsaládra való hivatkozással neki ezt tűrni kell. Neked viszont nem.

Dehogy menj oda...

Nagyon szomorú, hogy "két tűz közé" kényszerít a férjed - ha nem mész el, akkor csak azt képes mondani: "jajj akkor majd még rosszabb lesz a viszony".

Görcsbe ránduló gyomorral borzalmas lehet ilyen eseményeken részt venni.

A beszólások alkalmával történő jelzések nem tudom mennyire lennének hatékonyak: "Megint kezded/kezdi az alázásomat, szokása szerint, én se bántottam magát, lehetne hogy soha többet nem bántana és befejezné?" - persze lehet hogy ekkor azzal takaróznának: "szokásos poénkodás ez csak", hogyan lehet komolyan venni. Sokan próbálják a bántást poén álcája mögé rejteni.

Az élet más területein, más dolgokban kiállt melletted a férjed?

Én konfliktuskerülő típus vagyok, ráadásul viszonylag jól viselem az ilyen frusztráló helyzeteket (általában csak megvonom a vállam, mivel az idióták véleménye nem érdekel), de egy idő után azért nálam is elszakadna a cérna, és ez pont az a helyzet.

Semmiképp nem mennék, és egyetértek a 21-essel is: ha te eddig szívtál a férjed hülyesége miatt, akkor itt az ideje, hogy most egy kicsit ő is kapja az ívet miattad. Annyit megtehetsz érte, hogy átbeszélsz vele néhány korábbi kínos szitut, beszólást, hogy ha szóba jön, hogy miért nem vagy ott, akkor ne csak általánosságban tudja mondani, hogy "mert úgy érzed, hogy nem kedvelnek" vagy hasonlót, hanem tagadás esetén tudjon felhozni egy-egy konkrét esetet, amit nem tudnak kimagyarázni (főleg nem a normális rokonok előtt).

U.i.: ugyan én nem vagyok fenn fb-on, de amúgy lehet feltennék vmi lábáztatós, arcakolásos 😀 stb. képet "ünnepi pihenés" vagy "végre egy kis nyugalom" vagy hasonló szlogennel, hogy ha a férjed azt is kamuzná, hogy betegség, rosszullét miatt nem mentél, akkor lebukjon 🙃

Mert ez a viszony nincs elmérgesedve?

Mikortól lesz? Majd ha az előszobába kizárnak, míg esznek?

Először is, meg kell tanulni kiállni magáért és időnként másokért is. A férjednek is ki kellett volna állnia melletted. Én biztos nem mennék házhoz a pofonért újra meg újra és ha a férjed partner abban, hogy majd ő "elhozza" akkor a továbbiakon is érdemes elgondolkodni.