Komolyan töltsek a karácsonyi 2 és fél szabadnapomból egyet az anyósékkal ha állandóan bántanak, és nem jó a viszony?
Mindössze ennyit karácsonyozhatunk a mostani munkahelyemen, 24-én 14.00-ig dolgozunk, majd 27-én már megyek újra.
Férjem családjánál szokás nagy családi összejövetelt tartani karácsonykor, ami egész napos, az elmúlt években is kész rémálom volt mindig. Az anyósom és a 2 sógornőm nem akarnak befogadni, folyamatos az asztalnál a megalázó kérdések feltevése, kellemetlen helyzetbe hozásom, mindenbe belekötés, ami ellen senki nem véd meg a férjem sem, mert hogy nem akarnak balhét. Konkrétan mindenki beszélget mindenkivel, eszik, majd a semmiből beszól valami sértő az anyós nekem, én próbálom finoman hárítani, soha nem veszekszem vele, de ez sem elég nekik, mert még beszállnak a férjem nővérei is, és tovább viszik a rosszindulatú témáikat. Ilyenkor megfagy a levegő és mindenki minket néz. Aztán általában a többi távolabbi családtag eltereli a témát, és akkor van egy kis nyugtom, de aztán újra én kerülök porondra, mert anyósom 1 óránál tovább nem bírja ki hogy ne alázzon a társaság előtt. És ez megy karácsonykor, húsvétkor, a közeli családtagok születésnapján, gyakran tartanak családi ebédet, ami nem csak ebéd hanem utánna programok otthon, ajándékozás, beszélgetés, iszogatás. Beszéltünk erről már nem egyszer férjemmel, de azt mondja nem tud változtatni rajtuk, nem fiatalok már (a nővérei sem) ők ilyenek, és próbáljak meg jóban lenni velük, mert ha nem megyek el az összejövetelekre azzal csak még jobban elmérgesedik a viszony. De ki akarna ilyen közegbe menni úgy hogy napokkal előtte fizikailag rosszul van a stressz miatt.
Az elmúlt alkalmakkor voltam már “beteg”, és dolgoztam, mert szerencsére hétvégén is dolgozok ha rám esik, így ez egy jó kibúvó. Viszonyt karácsonykor tudják hogy szabad vagyok, és elvárás hogy menjek el.
Egyre jobban gyűlik bennem ez az egész, és nemrég megmondtam férjemnek hogy nem gondolja hogy megint azt a kis karácsonyi szabimat azzal töltöm majd hogy az anyja b*szogasson? De semmi megértést nem kaptam, csak azt szajkózza hogy ha nem megyek el, akkor okot adok arra hogy ne kedveljenek. Kérdeztem, az szerinte normális hogy eddig sem kedveltek, pedig okot sem tudnak mondani rá, akkor nem lenne mindegy?
De ez a viszony már el van mérgesedve. Akkor mitől is félsz?
Utálnak mint a cart. Bántanak, de te még oda mész, hogy bántsanak.
Az első ilyen után rájuk sem nyitom az ajtót. És a férjem is eldöntheti, hogy anyuci vagy én. Ha anyuci akkor pakolhat is hozzá haza. Még segítek is cuccolni.
Menjetek el, de beszéld meg a férjeddel, hogy az első beszólásig maradtok, utána elköszöntök és irány haza.
Ő meg intézze el a családjával már előre, hogy viselkedjenek, vagy eljöttök.
Ha a férjed ebbe sem megy bele, akkor közöld vele, hogy otthon maradsz, menjen egyedül, ha akar. Ha egyedül elmegy, akkor elgondolkodhatsz azon, hogy kell-e neked ilyen férj.
Közöld a férjeddel, hogy nem mész. Ne kérdezd.
Másik lehetőség, hogy elmész, de olyan visszaszólásokkal készülsz, hogy a férjed is belássa, hogy jobb lett volna, ha nem mentek. Ha ő nagyon akar, menjen pár órára, ne egész napra.
"... ami ellen senki nem véd meg a férjem sem, ..."
Ez nálam válóok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!