Hogyan segítsünk anyósoméknak, ha már egyszerűen nem tudunk hogyan és miből?

Köszönöm a válaszokat!

Mivel magam is látom, hogy eleg bajos a helyzet, így nem is gondoltam, hogy ennyi választ írtok. Próbálok mindenre válaszolni.

Apósomék dolgos emberek voltak, mindig dolgoztak, de sajnos nem mindenhol jelentették be őket. Nekünk is rengeteget segítettek, ha kellett jöttek betonozni, ha kellett felásta apósom a kertet, mikor a párom lába el volt törve én meg mindenórás voltam a kicsikkel. Anyósom foglalkozott a naggyal, amíg én kórházban voltam, ő látta el az állatokat és vitte a háztartást, amellett, hogy dolgozott is. Volt olyan munkahely, ahonnan anyósomnak évei úsztak el, pedig még szerződése is volt, de kiderült, hogy azt csak neki adtak, hivatalosan be nem jelentették, a cég sem létezett.

Eredetileg az anyai nagyszülőkkel éltek és építkeztek, folyamatosan

bővítették a házat. Későn kapcsoltak, hogy az egyik fiuk a nagypapát megfűzte, hogy írassa rá a házat, mert ő majd vállalkozásba kezd, szegény öreg meg feltétel nélkül megbízott benne. Nem jött be, így kerültek az utcára. Ott indultak el a lejtőn és nem is sikerült visszakapaszkodniuk. A fix munkahelyüket fel kellett adni, mert másik városba, olcsóbb és olcsóbb albérletbe kellett átköltözniük.

Négyen vannak testvérek. A vállalkozó kedvű gyerekük ma már bérletet válthat a pszichiátriára. Szerintem többet van a zártosztályon, mint kint, ő tényleg hajléktalan. Egy lánytestvérük van, de ő nem tud többet segíteni, özvegy, az anyósával van ápolásin, hárman, a fiával élnek egy 1 szobás garzonban. A legfiatalabb tesójuk fél lábbal folyamatosan az állam vendégszeretetét élvezi, szintén nincs bejelentett lakcíme, de a barátnőjével él.

Rokontartásra már gondoltunk, de az ügyvéd szerint felesleges, mert úgy néz ki, a szülők még így is jobb helyzetben vannak, mint a gyerekek.

Apósom 68 éves, alzheimeres. Mostanra már sokszor azt se tudja ki kicsoda. Van, hogy felhív, hogy siessünk haza, mert már este van, ő eljön értünk. Elmondom neki, hogy mi a helyzet, úgy tűnik megérti, majd 5 perc múlva megint hív. A legtöbbször a lányának hisz.

Anyósom 73 éves, cukorbeteg. Nagyjából mindkét szemére megvakult. Az egyik lábát térd fölött le kellett vágni tavaly, szintén a cukra miatt. Nincsenek már munkaképes állapotban. Amíg tudták, csinálták és nem is volt addig ekkora a baj. Az utobbi kb 3 év ami egyre durvább. Még most is tiltanak tőlük olyan hitel miatt, amit még az elúszott házra vettek fel.

Otthont már néztünk, de csillagászati árak vannak, apósomnak meg emelt ellátású, pszichiátriai kell. A családsegítősökkel is beszéltünk. Annyit mondtak, hogy ha mégjobban leromlik az állapotuk, akkor majd ápolási osztályra (elfekvő) kerülhetnek, de annyira nincsenek rossz állapotban, adtak pár címet nappali és esti szállókról, melegedőkről.

A szobáért most 25+rezsit fizetünk, de az új tulaj felújította az egészet, új műszaki cikkeket tett be és decembertől 60+rezsi lesz.

Most kapnak lakhatási támogatást, ingyen ebédet, meg közgyógyot is, de ez így is kevés. Csak a kötszer 10 körül van egy hónapban.

Mi saját házban lakunk, de nekünk is kicsi. 1 szoba +2 félszoba. Alapból 2 gyerekre rendezkedtünk be, de a sors máshogy döntött több szempontból is. Nem tudunk nagyobba költözni.

Nyilván, amíg csak tudunk kitartunk a szoba mellett, de nem valami fényesek a kilátások. Próbálunk olcsóbbat keresni, de olyat ami közel is van, nehéz találni, főleg olyat, ahova be is jelentkezhetnek és hivatalos szerződés is van (ellátások miatt). Ha videkre költöznének, akkor ott meg mi nem tudnánk segiteni, mert a gyerekek mellet nem tudok órákat ingázni, hogy átkötözzem anyóst vagy segítsek fürdeni stb. Akkor arra is fel kell venni valakit, megint csak pénzért és már ott is vagyunk ahol most. Mi nem tudunk vidékre menni, mert a párom munkahelye és a gyerekek iskolái Pestre kötnek minket.

Tudom, hogy nekünk kell megoldást találnunk és meg is fogjuk valahogy oldani, csak egyszerűen néha jó kiadni magamból a gőzt és rohadtul sajnálni magunkat. Majd összeszedem magam lelkileg, aztán megint jobb lesz, de a tegnapi napom nagyon a mélypont volt.