Hogyan segítsünk anyósoméknak, ha már egyszerűen nem tudunk hogyan és miből?

Első és a legfontosabb a kapcsolatod. Nem szabad hagyni tönkremenni.

Másik, nem rosszból, de az én nagymamámnak se nagy a nyugdíja, mégis a spórolás, a takarékosság mestere, rengeteget köszönhettem neki!, mert megtanított Nyugdíja mellett eljár temetőket rendezni, kisebb falusi eseményekre, ahol pénzt kap. Tudatosan bevásárol stb. Parkinson kóros, csak elmondom. Támogatom ahogy tudom, mivel idősek otthonára nem telik, valahogy ki kell majd találni. Ott a másik mamám, aki több nyugdíjat kap, mint az első, mégsincs neki soha pénze. Nekem ez nagyon felnyitotta a szememet, hogy az egész a pénz kezelése. Nem könnyű senkinek. De sajnos magunkról tudni kell gondoskodni. Üljetek le a férjeddel, beszéljetek meg. Család többi tagjának segítenie kell. Ez az első lépés, ha kell megmondani a szemükbe.

Márpedig el kell menni dolgozni. Ha annyira betegek, százalékoltassák le magukat és menjenek rehabos helyre dolgozni.

Lehet menni kertészkedni, takarítani házaknál.

Valami boltba beülni pénztárosnak.

Akármi. Más is dolgozik betegen.

Ha ennyire büdös a munka akkor árulják magukat rosszlányokon. Elvégeznek valami okj masszőr szakmát felnőttképzésen (ingyenes) és nem is kell feltétlenül szexuália szolgáltatást nyújtaniuk.

Nekem nem tiszta ez hogy hogy lehet hogy valakinek semmi bevétele ne legyen.

Ha dolgozott akkor kellene kapnia nyugdíjat.

Ha még nem éri el azt a kort, de lebetegedett és előtte dolgozott akkor meg rokkant nyugdíjat.

Mi az akadálya hogy egyiket se?

Azon kívül, az nem opció hogy akár albérletbe, akár új házba, de olyan ingatlanba költöztök ahol elfernek a szülők és ti is, te visszamesz dolgozni, anyós após meg otthon lesz a gyerekkel?

Bevétel nélkül albérletben élni nagyon rossz út..meg kellene próbálni szerezni vagy egy önkormányzati szükséglakást vagy venni a egy putrit valami zsákfaluban, ahol azért van napi egy busz. Házak vannak millió alatt is.

Arra számítsanak mindenesetre, hogy ha kiteszik őket találni se fognak egykönnyen mást, mert ilyen személyeknek senki se szívesen ad ki lakást, pláne szobát.

Örüljenek, hogy eddig segítettétek őket.

Meg kell nekik mondani, hogy továbbiakban nem tudtok segíteni, mert az a házasságotok, a gyereked, az ő unokájuk kárára menne.

Viszont én ahogy látom nem velük lesz nehéz megértetni, mert náluk nincs más opció csak elfogadni a ti döntéseiteket akár tetszik akár nem.

Itt a probléma a férjed. Olyan szempontból hogy látja hogy ez a szituáció felőröl titeket és mégsem lép. Értem én hogy mindegy melyik kezét harapja, fáj, de az házastársi és főleg az apai szerepe, kötelessége előrébb való mint a gyermeki.

Itt most őt kell meg győzni, bár jobb lenne ha magától jutna el oda, hogy már nem vagytok képesek segíteni a szüleit. Eddig megtettetek amit tudtatok, de a gyermeketek előrébb való mindennél, még a szüleinél is.

Ha ő rábólint arra hogy a pénzcsapot el zárjátok akkor a megélhetésetek biztosabb lesz.

Mondjuk az is biztos hogy a lelkiismeret furdalása őrölni fogja, és lehet rajtad vezeti le. Hosszú út áll még előttetek.