Támogatnátok így is? Megérdemli ebben az esetben is?
Párom anyukájáról van szó. Nem éppen egy mintaanya, nincs meg köztük a fia-anya kapcsolat. Nekem semleges a nő, de idegesít egy-két dolog azért. Abszolút nem érdekeljük őt, de a másik gyereke, a párom nővére sem, és annak a lánya sem. Párom nővére 1 éve nem találkozott az anyjával. Ha mi is átmegyünk, mert a közelben lakunk, pletykákról mesél, vagy 90%-ban a kutyájáról és annak problémáiról. Imádjuk a kutyákat, nekünk is van, de rajta kívül is van élet.
"Anyukát" hó közepére, végére már anyagilag támogatni kell, hogy legyen pénze kajára/kutyakajára/ állatorvosra ha történik valami az idős kutyájával, mert a nyugdíjból nem telik. Párommal megbeszéltem, ő egyetért velem, de ő más szemszögből is nézi a dolgot. Ő ketté tudja választani, hogy segít neki anyagilag. Mivel közös kasszán vagyunk, nem az összeg vág a földhöz, hanem az elv. Ha nem érdekeljük, akkor a pénzünk se kelljen. Én ezt nagyon nehezen tudom lenyelni, utálom ha hülyének néznek. Ha nem mondunk neki magunkról dolgokat, rá sem kérdezne. Párom nővére velem ért egyet, neki is megmondtam hogy ha az én anyám lenne, egy büdös fillért se adnék neki.
Ti segítenétek anyagilag ilyen hozzáállással?
válasza:Azért az is fura, hogy a párod nővére sem találkozott az anyjával egy éve. Mi az oka, nem tudja, hogy hol lakik anyuka?
Ő ilyen, lehet nehezen talál témát, lehet ti sem úgy álltok hozzá. Igen, én támogatnám. Mégiscsak megszülte és felnevelte a férjedet. Neki köszönheted a családod.
válasza:Ha pia és cigi miatt fogyna el a nyugdíja (és kellene támogatni hónap közepétől/végétől), akkor nem adnék.
De így, hogy az idős kutya többször szorul állatorvosra, így én adnék, a kutya költségei miatt. (Utána meg biztosan nem fog már állatkát tartani, akkor meg kijön biztos a nyugdíjából a megélhetés.)
Nem érdekli az anyját. Volt hogy át akartak menni hozzá családostul, de az anyja kiszólt a teraszról hogy mégse menjenek fel, mert nincs hozzájuk kedve.
Tudunk beszélgetni, de átterelődik a szó olyan dolgokra amik minket nem érdekel, és nem érdeklődik felőlünk. Ez nekem nem esik olyan jól. Párom nővérével is ha nagy ritkán beszélnek telefonon, egy mondatban rákérdez felőlük és ennyi.
válasza:Hát nem érdemli meg, de mit lehet tenni? Az én anyám is hasonló. Ő mondjuk kérdez felőlünk, de kb csak a kérdésig érdekli a dolog, a válasz már kevésbé. Inkább az a lényeg, hogy mindenki vele foglalkozzon, illetve ő is csak pletykálni szeret, panaszkodni, meg mindenkit kritizálni mindenért.
Én megszakítottam vele a kapcsolatot most egy időre, de a testvérem beszél vele. Ő is csak azért, mert különben anyánk egyedül maradna. A bűntudat engem is mardos, de közben meg egy lelki roncs vagyok anyám mellett, nem akarok ebbe beledögleni.
Anyagilag egyelőre nem szorul segítségre, de nyilván, ha úgy lenne, támogatnám valamivel... szerencsétlen mit tudna tenni? Azért éhen csak nem maradhat, akármilyen is...
válasza: válasza:Nem utálom, de nem szeretem ha hülyének néznek és kihasználnak minket. Mindenkinek saját választása ha gyereket vállal, én legalábbis mérlegelném hogy becsülettel fel tudnám-e nevelni, hisz akármi történhet. Válás, haláleset, baleset.
Aki meg nem érdekel, azzal nem beszélek, pénzt meg főleg nem kérnék tőle. Én legalábbis nem tudnék a tükörbe nézni ha így viselkednék, de a pénz jöjjön ha kérek. Nekem ettől felfordul a gyomrom.
válasza: válasza:Nem támogatnám, de nem is élnék együtt olyan emberrel, aki a szenvedélybeteg anyját pénzeli.
Anyuka felnőtt nő, nem a ti problémátok, hogy cigire telik neki, kajára meg nem.
Majd amikor éhesen fekszik le, mert bagóra költötte a pénzét, talán rájön a fontosság sorrendre.
De teljesen mindegy, te mit szeretnél, amíg a párodnak megfelel, oda fogja adni az anyjának pénzt - családot ne alapíts vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!