Hogy fogadnád, ha a gyerekedet anyagilag támogatná a párja?
18 feletti, egyetemista a "gyerek".
Az egyetem elején még dolgozott a suli mellett, de keveset is keresett + ideje sem volt mellette semmire.
Ha csak arabul beszélget, és tevékkel gazdálkodik otthon akkor elgondolkoznék rajta😂😂
Amúgy az ő élete, sajna te nem tudsz semmit csinálni ellene, max te kezded el támogatni ami nem olyan rossz dolog, ha első egyetemje és mondjuk mekibe kidolgozta a belét, hogy tudja megcsinálni az egyetemet.
Egyáltalán miért merül fel, hogy ez probléma?
Amúgy nem írtad, de esetleg lány támogat fiút, és ebben látsz kivetnivalót?
Amiatt lehet, hogy aggódnék kicsit, hogy mi lesz, ha szakítanak és a gyerek hirtelen magára marad anyagilag, de csak akkor, ha én nem tudok neki segíteni. Ha eddig is dolgozott akkor pedig esélyesen folytatja majd és szépen eltartja magát, úgy, ahogy a kapcsolat előtt.
Van az az egyetem, ami mellett igen könnyű dolgozni, és van olyan is, ami mellett erősen hátráltató tényező, ha nem tud 100%-ban a tanulásra koncentrálni. Ha büfészakra jár, akkor nem fog belehalni a munkába. Ha komolyabb sulit csinál, akkor hál istennek, hogy nem veszi el a tanulás elől az idejét a munka. Lesz még elég ideje dolgozni.
Nekem semmi közöm a felnőtt egyetemista gyerekem kapcsolataihoz - annyit mondanék, hogy ez tart ideig-óráig, szóval ne várja, hogy egséz suli alatt támogatják, mert vszeg nem.
Legyen B-terve.
Én vagyok a "gyerek". :)
Lány vagyok, vagyis inkább már nő (22 vagyok).
Azért így írtam ki a kérdést, mert féltem, ha leírom, mi a gond, kapnám a r_bancvagy válaszokat...
3 éves kapcsolatról van szó, együtt is élünk. Tavasszal diplomázom, úgyhogy "büszkén mondhatom", hogy valószínűleg kitart a támogatás. :)
Mikor elköltöztem otthonról és felköltöztem Pestre, elkezdtem az egyetem mellett dolgozni. Nevetséges fizetésért, ami leginkább éhenhalni volt elég. Szórakozni, utazni sosem volt lehetőségem, pénzem. Ha épp nem az egyetemen, vagy a könyvtárban voltam, akkor dolgoztam. Teljesen kizsigerelve éreztem magam, egyik helyen sem tudtam 100%-ot nyújtani, mert ha épp dolgoztam, azon kattogott az agyam, a sulis teendőket hogy priorizáljám, hogy mindennel végezzek, ha az egyetemen voltam, már előre gyomoridegem volt, hogy milyen idegbaj fog várni a munkahelyemen.
Szüleimnek, nagyszüleimnek ez szúrja a szemét, mert hogy más is dolgozik, mások is megoldják... Ha nagyritkán beszélek a nagyszüleimmel, kérdezik, mi újság, mesélem, hogy pl. megyünk nyaralni, vagy színházba, első reakció, hogy "na de sok pénzed van, milyen jól megy neked, hol dolgozol?". Miközben tudják, hogy sehol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!