Nőtársaim! Ti hogy érzitek magatokat a férjetek családjában? Milyen gyakran jó találkozni velük?

Szia!

Mostanában sűrűn voltunk náluk. Én már azért is elmegyek, hogy idegesítsem őket a látványommal. Sokat elszenvedtem tőlük, nehezen szedtem össze magam abból a lelki bántalmazásból amit ők tettek velem. Tudom, hogy nem szeretnek. Ha ott vagyok, véletlenül sem tudnak rólam pusmogni a férjemnek. Meg ha a helyzet adja, akkor én is megjegyzéseket teszek, ahogy ők tették velem. De én még így is nagyon kedves vagyok hozzájuk. Mostanában megint elkezdték az ócska játszmákat velem. Az én szolgáljam ki magam című meg a férjem autóját hú de megdicsérem, enyémre természetesen annyit mondott csak, hogy aha.... Csinálják csak. Majd csak felnyílik a férjem szeme, hogy milyenek.

Érdekes, még ha nem is minden dolog tetszik a férjemnek ami az én családommal kapcsolatos, akkor sincsenek olyan viszonyban. Mert ha mi jól vagyunk, nekik az jó. Apám többet beszél vele mint velem amikor haza megyünk. Anyámmal is elvannak, tesómmal is, sógorral is... Az ő testvére meg átnéz rajtam, meg rajta is. Csak akkor szól hozzá, ha valaki ott van vagy valami hátsó szándéka van, vagy érdekében áll valami miatt. De amikor "jóban voltak" még, akkor sem kérdezte meg soha tőle hogy jól van e! Kizárólag a huga dolgait lehetett megbeszélni.

Ha rajtam múlt volna, most anyósomékkal is lehetne egy kedves családias viszony. De ők ezt nem akarták. A fia döntését sem tartották tiszteletben és meg se próbáltak elfogadni. Mindenki más is közellenség lett volna, ha nem én jövök, akkor más. Mindenki potenciális veszélyt jelentett nekik, aki "magával viszi a fiát", aki "felébreszti a fiát" velük kapcsolatban. Én lettem a szerencsés.

#40

Nem is állítottam, hogy téved.

Nekem eleinte felszálló ágban volt a kapcsolai férjem szüleivel, bár mindig voltak rezgő lécek, de alapvetően bizalmasodott, mélyült a viszony. A közelmúltban viszont változott a helyzet, a rezgő lécek beszakadtak... Azóta nem írok a közös családi Messenger csoportba: olvasom, likeolok, de nem írok. Ezt tervezem így hagyni a jövőben, hogy tartsak egy kis távolságot, ne engedjem be őket bizalmasan. Akit beengedsz, az bánthat, részemről ez a távolságtartás a védekezés.

Ahogy írod kérdező, nálunk is az van, hogy őket többet látom mint a miénket, mert én családom Magyarországon van, mi, meg férjem családja Németországban. Ha majd hazaköltöznek Magyarországra, viszont ugyanannyit lesznek látva. Én családom gyakrabban, övé meg ritkábban, hisz minden Magyarországra menetelkor megyünk majd mindkét helyre. De még pár év hátravan, mielőtt elköltöznek. Addig őkt látjuk mindig minden szülinapon, minden ünnepen, én családomat meg évente 1X, rendszerint karácsonyhoz kötődően, mert az anyám szemében kötelező.

Amúgy férjemmel van egy tervünk elköltözni az Államokba... Ha ez megtörténne valamikor, utána mindkét oldalt nagyon ritkán látjuk majd.

28/N

46! 👍 Így kell ezt!

Nem úgy mint a kérdező. Itt nyihog, hogy megerősítést kapjon, mennyire szar alak az anyós.

Hát nem fogsz kedvelni :D

Imádom az anyósomékat, nagyon szívesen megyek hozzájuk. Igen, 8 hónapos terhesen is mentem nemrég, a 3 éves fiunkkal.

Jó a kapcsolatunk, mert sokat dolgoztunk rajta. Igen, vannak agymenéseik nekik is meg nekem is. De a kommunikáció csodákra képes.