Nőtársaim! Ti hogy érzitek magatokat a férjetek családjában? Milyen gyakran jó találkozni velük?

Anyósomat szerettem, de ő már esküvőnk után egy hónappal meghalt balesetben:(

Férjem húgával egyáltalán nem járunk össze, nem hiányzik neki (férjemnek) sem, azt mondta, nem állnak közel egymáshoz. Karácsonykor egy sms-t kap a férjemtől, ennyi.

17, ez hogy jön ide?

Férjem húgával semmilyen a kapcsolatom, nem érjük el egymás ingerküszöbét, 15 év alatt láttam kétszer.

Az én húgom amikor jön (külföldről egy évben háromszor csak sajnos), az meg ünnepnap nekem, nagyon közel állunk egymáshoz, beszélgetés, finom kaják, alig tudjuk elengedni egymást.

(Én kérek elnézést).

Nem éreztem jól magam, feszengtem, szorongtam.

Főleg, hogy mindenki mindenkitől elvált és újra házasodott, így nagyjából úgy néztünk ki mint egy patchwork takaró, ami nem is lenne baj, de így teljes káosz volt, hogy milyen szempontok alapján igazodjunk egymáshoz.

Jó a kapcsolatunk. Sok szempontból lazábbak mint az én szüleim, sokszor velük én is jobban el tudok engedni mint a saját családommal. A testvéreit is mind kedvelem, pedig 4 van belőlük. Nem azt mondom, vannak olyan dolgaik amiket nem szeretek, de kinek nincsenek.

Unoka óta gyakrabban találkozunk, 1-2 hetente. A lányom is nagyon szereti őket.

Jól kijövünk

30/N

Apósommal és a párjával nagyon jól kijövök, lazák (pedig 60 felettiek), jófejek. Problémának max azt tudom felhozni, hogy a szó szerint rajtuk élősködő felnőtt lánya a párjának folyamatosan ott kotlik gyerekestől, pasistól, nem lehet egy normális beszélgetést folytatni, mert persze a szülők csesznek foglalkozni a gyerekkel és felháborítóan kihasználják őket időben, anyagilag, mindenhogy. Persze ez az ő dolguk meg nekik kéne nemet mondani, de azért nem jó nézni, hogy jószívű embereket palira vesznek.

Anyósom már akkor lenézett, mikor még együtt sem voltam a fiával. Próbáltunk megbarátkozni, nem sikerült, azóta is lenéz. Nem is óhajtom vele tartani a kapcsolatot.

Párom nagynénje nagyon kedves teremtés, csak rettentő sokat panaszkodik és mindent magára vesz, pl biztos azért nem megyünk gyakrabban, mert nem szeretjük őket. Hát nem egyszerű meg páromat is le tudja fárasztani a panaszkodás, de alapvetően jószándékú, segít, ha baj van.

Testvér nincs, nagyszülők már sajnos meghaltak.

Semmi különösebb bajom velük, három dolgot leszámítva (és emiatt nem járok szívesen hozzájuk vagy max 2-3 napra)

1. eltérő bioritmus - ők még tizenegykor is ágyban vannak, én legkésőbb hétkor felkelek (általánosan, tök mindegy, hogy nyaralunk, hétvége van...), ami szar. Oké, reggelizek, csinálok egy kávét, de utána ebéd 3-4-nél előbb nincs

2. az apja alkoholista - ezen nincs mit mondani

3. anyja kedves nő, de mindig egy hadseregnek főz, hiába kérjük, hogy ne, mert a fele nem fogy el