Nőtársaim! Ti hogy érzitek magatokat a férjetek családjában? Milyen gyakran jó találkozni velük?

Én jól érzem magam többnyire. Az anyósomat imádom, amolyan anyám helyett anyám, apósomat kedveltem évekig, sajnos most kezd szellemileg leépülni már és egyre jobban kifordul magàból, kezd bunkó lenni, beszólogatni mindenkinek, amit rosszul viselek én is, de mivel előtte 10 évig normális volt, igyekszem tolerálni.

A sógornőmmel semleges a kapcsolatunk, sajnos ő sem százas és ahogy "öregszik", egyre nehezebb az ő természete is. Anno fitalaon volt egy normális völegénye, akit szeretett az egész család, eljártunk együtt ide-oda, kirándulni meg minden, de szakítottak, a férjéért nem vagyunk oda, de ez van, a gyerekek miatt járunk inkább már csak össze, mert ők meg imádják egymást, 2-2 van náluk és nálunk is, egykorúak, hadd legyenek együtt.

Szóval azt mondom, régen jobbak voltak a családi találkozók, de most sem utálom őket.

Viszont hadd jegyezzem meg, azért látom én a saját rokonaimon és barátnőimen, hogy "ösztönösen" utáljál az anyósukat és a férjük családját, csak az ő családjuk lehet jó, de ja megnézed gyakorin pl. az anyós-após kategóriát, itt is 99%-ban azzal fogsz talslkozni, hogy a feleség családja szuper, normális, összetartó, blabla, a férj családja bezzeg komplett idióta, mindenki. Érted. Én nő létemre mondom, hogy a nők/feleségek a legnagyobb sz*rkavarók, akik képtelenek elfogadni, hogy nem csak az lehet a norma, ahogy ő felnőtt a saját családjában és hogy mindenkinek vannak hibái, ahogy a férje családjának, úgy a sajátjának is.

Azt vajon ki kérdezi meg, hogy a férje hogy érzi magát, mikor neki kell menni a feleség családjához?

Ezt amúgy ne vedd magadra, nyilván vannak sz*r családok, de nem fura, hogy mindig a férj családja az? Ja, és ha lánya is van a családnak, akkor szerinte meg csodás ez a család és ő is a férjét szidja :S