Hogy jöttök ki anyósotokkal?
Nálunk borzasztó a helyzet. Mindenbe bele szól, pedig külön élünk. Kibeszél a hátam mögött ok nélkül utána meg jopofizik, kb ő akarná nevelni a gyerekemet. Szerintem ez a legnagyobb baja hogy én szeretném nevelni normálisan és nem helyeselek állandóan neki.. kész vicc.
Többször összevitáztunk már, a stílusa alpári, mint egy kocsmáros. Ide nem süllyedek le. Valaki járt már így?
Egyszerűen nem tudom hogy lehet egy életet leélni így.
A nővérem anyósa ilyen, az anyukámé is hasonló volt (elvileg a nagymamám volt, de életemben egyszer láttam, ez sokat elmond). Szerencsére nekem normális az anyósom. Kicsit mások vagyunk, de összességében aranyos, segítőkész. Annyi, hogy kivételezik a fiaival és ez nem igazán tetszik. A sógorom a szent, a tökéletes, tipikus "én pici fiam", a férjem meg le van tojva.
Nekem az apósommal van gond. Mindenbe beleszól, mindent ő akar irányítani, "ez a szokás", "régen ez így volt" és akkor ezekhez a végtelenségig ragaszkodik. Abszolút nem tudja kezelni, hogy külön család vagyunk. Odahívta a rokonokat hozzánk, mire az újszülöttel hazaértünk, miközben direkt kértük, hogy hagyjanak minket. Még anyósom sem tudott róla, úgy szervezte... Beszervezi az összes hétvégét és ha nem ugrálunk úgy, ahogy ő fütyül, akkor hisztizik mint egy gyerek. Nagyon unalmas már. Anyósom próbál tompítani, de ő elég konfliktuskerülő, szóval nem igazán van hatása...
Miért szültél egy herének? ;)
Exem is "konfliktuskerülő" volt. Úgy kidobtam, mint a huzat, nekem nem kell ilyen balf... :D, aki képtelen kiállni a párjáért.
Azért ha te is úgy kezeled őt, hogy csak a te anyád a jó, ő belemagyarázhat a gyerekbevelésbe, ő adhat tanácsot, ő mindent tud, anyósodat meg sz*r nagymamaként kezeled, ne csodálkozz, hogy konfliktus van ebben a helyzetben.
Ő a gyerekednek ugyanolyan nagymamája, mint a te anyád. Leírásod alapján ő is osztja a tanácsokat, csak neki elnézed, de akkor anyósod miért ne ossza ugyanúgy a férjednek?
Vagy a férjed kihez forduljon, ha nem a saját édesanyjához? Az miért baj, hogy ő is jóban van vele, és szerinte ő is mondhat véleményt, ha a te anyád is mondhat?
Kettős mérce?
Nagyon jó anyósom van, amolyan anyám helyett anyám (nem tartom az enyémmel a kapcsolatot, mert borzasztó szülő volt), szeretjük egymást nagyon. Nem szokott beleszólni általában a dolgainkba, ha néha kicsúszik valami tanács a száján, hát istenem, mivel nem beleszólós, nem zavar, max. nem úgy csinálom, ahogy ő jónak véli, egyébként tisztetben tartja ezt.
Nálunk is az apósom nehezebb, ő szeret mindenbe beleokoskodni, pedig anyósom is szólt már neki ezerszer, hogy majd miután tudjuk, de aki ilyen típus, annak hiába mondja bárki. Mondjuk, még nem az az elviselhetetlen szint, de azért néha kiakasztja az enbert.
7. Ne haragudj de nem a tanácsokkal van a bajom.. mondjuk az milyen dolog hogy ide vesz egy rakat üveges bebietelt hogy azzal tömjem a gyerekemet.. mert kb az a mondokaja lenyege hogy minek színészkedek hogy csinálok neki abba nincs annyi vitamin. Ez jó tanács?
A másik meg hogy anyukám nekem segített pl sebet kotozni, fürdeni stb ugyanis olyan fejfajasom volt szülés után hogy felállni nem bírtam. Ezt miért kéne anyosommal csinálni?
És akkor a férjem haza megy és rólam pofazik állandóan. A gyereket is képes ellenem buzdítani majd. A másik az jó nagymama aki azért jön ide hogy fogja a kezébe a gyereket de se játszani se sétálni vele nem akar. Meg nálunk retek van stb stb és sorolhatnám.
Az ilyen inkább maradjon otthon. Ráadásul a ketszínűsége is határtalan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!