Saját tapasztalat arról, hogy az anyós szülés után 2 hétig hozzátok költözött?

Mondjuk annak az agyhalottnak van férje is aki tud segíteni. Jár apa szabi plusz előre lehet tervezni szabadsággal esetleg 1 hét fizetetlen szabadságba se halt bele senki. Nekem nem anyósra van szükségem bármennyire jóban is vagyunk

Mi mondtuk anyósnak,hogy majd meglátjuk kell e segítség,attól függ milyen lesz a szülés,milyen állapotban leszek. Igazából a szüleim itt laknak tőlünk 3 házzal arrébb,ő is segítene nyílvánvalóan,de akkor meg az lenne,hogy anyóst “kitúrjuk”..

Anyósom 25 km-re lakik, de soha nem foglalkozott a fiával meg aztán később a gyerekeinkkel sem. Húsvét és karácsony délután 2 óra kínos kötelező megjelenésünk volt sógornőmékkel nálunk. Sógornőm sokat sírt nekem, hogy neki miért ilyen anya jutott, én meg örültem, hogy ilyen anyósom van. Legalább semmibe nem dumál bele. Így 10 év távlatából, hogy a gyerekeim már tizenévesen, értem sógornőm, szomorú, hogy ilyenek. Ezt azért írtam le kérdező, mert legalább érdeklődik és segíteni akar…

Császáros voltam. Első baba. De mi kijelentettük, hogy 2 hétig mi itt senkit nem szeretnénk kerülgetni, mert mi szeretnénk kiélvezni ezt az első 2 hetet a babával... A szomszédban laknak egyébként. Mikor hazajöttünk a kórházból szóltunk, hogy átjöhetnek megnézni a babát, de ennyi. Azóta is max 1 órára jönnek, és olyankor nem ha egyedül vagyok a kicsivel, nem akarnak a terhemre lenni, hogy körbe kelljen őket ugrálnom. A babát 6 hétig senkinek a kezébe nem adtam a páromon kívül. 6 hét után is csak pólyában. És mindenki tiszteletben tartotta, hogy mi ezt így szeretnénk. Nemtudom miért szeretne odacuccolni hozzátok, mit szeretne segíteni. Mert szerintem, azt nem fog tudni... Szoptatni? Első két hétben cicin volt vagy aludt, mikor ő aludt, én is aludtam. A házimunkát meg a párom csinálta... Berakta a mosást, mosogatott, porszívózott, mikor épp volt kedve meg ideje, ha meg nemvolt, akkor megcsinálta másnap, vagy én mikor épp volt hozzá energiám. Anyósom néha hozott át főttételt. Már 3 hónapos a manó, a házimunkát megosztjuk, ha ő vigyáz a kicsire én takaritok addig, ha engem igényel a baba, akkor ő takarít... Van hogy egyikünket sem igényel, akkor meg többnyire inkább csak leülünk beszélgetni. Szerintem ne nyeld le azt a békát, ne engedj oda senkit, menni fog egyedül is hidd el... Erőt kell venni magadon, császár után első hét kellemetlen volt hajolgatásnál, meg ki be mászni a kádba, de minden nap jobb. 2 hét után már el is felejtettem, hogy műtöttek. 😊 Ne hagyd magad elnyomni, meg kell húzni a határokat, hogy ettől eddig, mert szenvedhetsz az anyóssal egész hátralévő életedben ha a fejedre nő 🤷‍♀️

Nem hülye anyóst sem akarsz ott látni. Szerintem hormonális is, akit addig viseltél, még azt is nehezen viseled utána. A férj anyja meg kisfejezetten nehéz, mert a te anyud “inkább téged néz, neki te vagy a fontosabb” (általában, ösztönösen), a férj a babát nézi, neki ő a fontos. Viszont nálad meg beindulnak az anyai hormonok és nem akarod olyannak odaadni a gyereket, akiben nem bízol. Mivel viszont anyósod nem tud 100%-ban rád hangolódni általában, ezért nem is szívesen adod oda neki a babát sem.