Jogos-e párom haragja anyukámra?

Tegyetek ti igazságot mint kívülálló!

7 évig ismerkedtünk. Anyukám ez idő alatt 2x látta,mamám egyetlen egyszer sem,apukám már nincs ha valaki őt is kérdezné.

Párom gyakran emlitett szívesen feljönne hozzánk (én anyukámmal laktam) hogy megismerje anyukám de ezek a feljövetelek mindig tolódtak csak...elmaradtak...

Őszinte leszek,énis hibásnak érzem magam fiatal voltam és komolytalan akkor a kapcsolatra sem tekintettem 100% ig komolyan még élvezni akartam a fiatal életet

Aztán egy nap váratlanul beköszöntött egy gyermek az életünkbe. Elsőre nagyon megijedtem a feladattól,hogy esetleg nem leszek még megfelelő mint apa de hamar rájöttem menni fog ez nekem!

Nem éltünk együtt így párom kismamaként egyedül volt a lakásába én pedig anyukámmal.

Amikor megszületett a gyerekünk és hazajöttek a korházból en akkor költöztem oda,így lettünk egy család.

A bajok ez után jöttek.

Párom elkezdte zavarni hogy szüleim(anya és mama) folyton (kb heti 1x) találkozni akartak velünk,a gyerekre voltak kíváncsiak.

Ahogy telt az idő egyre inkább mérgesedett el a helyzet.

Mindig emiatt vesztünk össze.

Párom látni és hallalni se akar szüleimről. Próbálnak felé nyitni de párom azt mondja nem tudja es nemis akarja ezt nekik megbocsajtani.

Azt szokta mondani hogy 7 évig nem voltak képesek keresni őt ,es most hirtelen hogy lett gyerek érdekes modon megtalaljak a lehetőseget hogyan is lehetne találkozni.

Volt már a válassz köztük es köztem is de a helyzet valtozatlan. Párom megbocsájtani vagy esetleg nyitni feléjük nem akar.

Többször kijelentette soha se fog nekik megbocsájtani és mostmár látni sem akarja őket!

Mit tehetnék?