Megrendült az anyukámról alkotott képem. Fogadjam el vagy tegyem szóvá, hátha jobb lesz utána?

A 2. !!

Aki "él" csinál hülyeségeket.

Anyukád is volt fiatal, épp úgy ahogy te.

Vagy azt gondolod csak te bulizhatsz? Te is fogsz csinálni nem egy, nem két olyan dolgot, amit később inkább nem árulnál el a gyerekeidnek.

Persze megtudni, hogy a szüleink sem szentek olyan, mint a mikulás esete. Minden gyerek csalódik, mikor megtudja hogy nem létezik.

"Mi közöd van hozzá? Anyukád is csak ember, a nő-nő viszonyban meg nincsen semmi. Anyukád helyében én meg benned csalódnék, hogy ennyire korlátolt vagy."

Nem írta a kérdező, milyen közegben nevelték. Lehet tök tabu náluk az ilyesmi, és a szexualitásról sem beszélnek egymás között. Ez nem korlátoltság. Ha hagyományos elvek szerint, a normál családmodellben nevelték, akkor igen, lehet csalódott az édesanyjában.

Szerintem ez nem olyan nagy ügy...nyilván anyukád is volt fiatal, és voltak hibás döntései/kapcsolatai. (csak azért mert ez nővel volt miért lenne jobban elítélendő mintha férfival lett volna?)

Én is tudok pár "cikis" sztori szüleim múltjáról (többek között én anyumnak is volt "barátnős" kalandja, így mikor én keveredtem hasonló szituba ésszerű és hiteles tanáccsal tudott ellátni) De ettől nem rosszabb a viszonyunk, hanem csak őszintébb. Mert kamaszként hitelesebb volt mikor figyelmeztettek valamilyen szituáció elkerülésére. Pont azért mert tudtam ők is átéltek/hibáztak/megbántak bizonyos dolgokat az életükben és nem csak a "magas" lóról beszéltek mint valami atyai és anyai bölcs "mintakép".