Mit tegyek, ha azaz érzésem, hogy nem tudok leszakadni 28 évesen az anyukámról?

De ő sem rólam. Olyanok vagyunk, mint a barátnők, amit több szempontból is problémásnak tartok....

Rajta kívül sajnos nincs senkim. A barátságaimnak annyi. Túlságosan introvertált vagyok.

Szívem szerint lelépnék. De ehhez is "b*lfasz" vagyok.

Sajnos még tanulok, de nemsokára végzek.

Tisztában vagyok vele, hogy elbasztam sok mindent az életemben, de fojtogató érzés, hogy ennyire szoros a kapcsolatom az anyámmal.

Engedne is a "karmai közül", de ugyanakkor úgy érzem, hogy mindenről leakar beszélni, mert félt.

Utálom magam, hogy nem nőttem fel hamarabb.

Nő vagyok, ha ez számít.

Magamat tanítom főzni stb, mert még ezt sem volt képes továbbadni.

Mindennel kiszolgált.

Várom a beszólásokat, mert lehet, hogy megérdemlem.