Mit tegyek, ha azaz érzésem, hogy nem tudok leszakadni 28 évesen az anyukámról?

Igyekezz minél hamarabb kikerülni a "bűvköréből ",talán még nem késő.

Anyukád nem szeret,hanem maga mellett tart,talán,mert azt akarja,ha neki nem jött be az élet, neked se jöjjön be.Ha szeretne,már rég arra ösztönzött volna,hogy önállósodj,láss világot,barátkozz,alapíts saját családot.Nem ad tovább semmit ,mert nem hogy nem tud,nem akar,hogy légy önállótlan,maradj örökös gyerek szerepben,hogy ezzel is magához láncoljon.

Költözz közel hozzá, így amikor hiányzik könnyen átmehetsz.

Később ha lesz gyereked, akkor is hasznos, hogy közel van, ha vigyázni kell a gyerekre.

Nem tudom miért szidjátok így az anyát, a kérdező még tanul, olyankor sok egyetemista lakik otthon.

Olcsóbb is.

Idősebb vagyok, de én is így vagyok anyával. Közel lakik hozzánk.

Ő a legjobb barátnőm.

Mindent tud rólam, ismeri minden mimikám, előre tudja, hogy mikor mire gondolok, együtt sorozatozunk, programozunk, megbeszéljük a könyveket..

Igaz, az én anyukám nagyon jó anya. Kivételesen jó anya és ember. Nem, nem csak én látom így, hanem mindenki aki ismeri.

Nekem nincs is szükségem barátokra.

Minek? Ha ott van anya, aki a legjobban ismer.

Egy jó anya nem árulja el a barátságotokat, nem fekszik le a pasiddal, nem árulja el a titkaidat és nem beszél ki a hátad mögött.

Sokszor hallunk ilyet.

Nekem az is gondot jelentett, hogy művelt vagyok, szeretek olvasni, múzeumokba, galériákba, színházba és könyvtárakba járni.

Ezt tiniként mindenki unalmasnak tartotta, sajnos a felnőttek többsége is.

Elég hosszú kett a válaszom, a lényeg az, hogy szerintem nem gond, ha valakinek az anyja a legjobb barátja.