Nem tudom mit csinálhatnék, ötlet?
4 éve ismerkedtem meg a párommal. Már az első randin is említette, hogy ő nagyon nehéz családi helyzetben van, mi el apukája beteg, sclerosis multiplexe van, ami leépülős betegség és ő így nem tud majd otthonról elköltözni. Én megértő voltam vele egészségügyis lévén, soha nem is kértem tőle, hogy hagyja ott őket, így 2 éve én költöztem oda. Szerelmes voltam és még mindig vagyok.
Eddig is voltak nézeteltérések az együttélés kapcsán anyós-após téren, de tudtam, hogy nekem kell alkalmazkodnom,hisz én mentem oda.
Viszont ezek a dolgok nagyon eldurvultak. Azt tudni kell, hogy én nem ingyen mentem oda lakni, fizetem a számlák, rezsi és az egyéb kiadások felét a párommal együtt.
Minden oom meglenne, hogy boldog legyek, hiszen a párom 4 év után most kérte meg a kezem. De sajnos ennek nem mindenki örült és összekaptam anyósékkal,azon hogy hiába fizetek mindent, hiába veszem ki a háztartásban a részem soha nem lesz egy csepp beleszólásom se a dolgokba.
A vita témája kutya téma(milyen legyen). Már eldöntött tényként közölték velünk a hírt és semmit nem tudtam tenni. Szóvátettem, hogy ezt megbeszélhették volna velünk is, hisz mi is itt vagyunk. Erre kaptam a fejemhez, hogy nekem kéne alkalmazkodni hozzájuk, mert én jöttem ide, én egy befogadott személy vagyok és ő 2 éve mondhatta volna azt is, hogy nem jöhetek ide.
Abszolút családon kívül éreztem magam. Felnőttként elvárnám azok után amit teszek értük meg amit tettem értük, hogy legalább bevonnak ezekbe a döntésekbe. Felnőttként szeretnék önálló döntéseket hozni.
Párom mellettem áll, de két tűz között van. Vagyok neki én és a szülei...én legszívesebben elmennék onnan, de nem akarom elveszíteni és döntésre kényszeríteni.
Felmerült bennem az építkezés gondolata, hogy az udvarba egy teljesen lekerített házat építeni ami a miénk, de mégis párom közel lenne, ha az apukája elesik és szükség van rá. Ez a helyzet így tarthatatlan.
válasza:Az a helyzet hogy ez csak rosszabb lesz.
Igazából "anyóséknak" valóban 0 kötelezettsége van feléd. Nem KELL hozzád igazodniuk.
Egy normális hasonló szituban, nyilván együtt kéne ilyen döntéseket meghozni.
Eszembe ne jusson oda építkezni, vagy bármiben közösködni.
Nem tudtok a közelben szomszéd utca pl. házat/lakást venni/bérelni
Én bármennyire is nehéz választás elé állítanám a páromat. Ha nem költözünk akkor csak költöZÖK!
Rövid az élet ahhoz hogy egy ilyen környezetben legyél.
Nem tudom akarsz e gyereket, de most képzeld el h akkor mi lesz?
Azt is megmondja majd h mikor mit ehet és a gyereked füle hallatára szapul majd téged
válasza:Te egy hatalmas balek vagy. Sikerült kifognod egy olyan palit aki megtalálta a legjobb kifogást arra, miért nem akar őnállósodni.
Azt írod párod soha nem akarna neked rosszat. 😂🤦 Ha ez igaz lenne, nem költöztetett volna a szülei nyakára.
Normális szülő pedig nem akarná magához láncolni a gyerekét.
válasza:Vegyetek/béreljetek valahol a közelben otthont, olyat, ami saját, de azért belátható közelségben vannak anyósék (közös udvarra semmiképp!!! Saját!).
Anyuka él, jó bőrben van ezek szerint, tudja ápolni a férjét.
Ha neadjsiten úgy alakul, hogy a kedves mama távozna előbb, és após egyedül marad, akkor még mindig lehet újra- és végiggondolni, hogy akkor haza kellene költözni ápolni, mert egyedül maradt.
Az ilyen jövőkép gáz, de a srác korrekt volt, hogy tudtad előre. Ellenben a "majd egyszer neki kell ápolni" oltárán teljesen felesleges feláldozni a fiatalsága 10-20-30 évét, hiszen most nem kell.
Költözzetek el.
válasza:Úgy van, építkezni. Más telkére. Olyan telkére aki neked senkid, nem rokonod, nem is kedvel. Ritka hülye ember lehetsz, ha megteszed.
Őket gazdagítod, és utána mehetsz az utcára.
válasza:Nagyon köszönöm az eddigi válaszaitokat, nagyon jól esik, hogy nem csak én gondolom abszurdnak.
Mindenképp változás fog történni, ha nem együtt akkor külön...nem tudok anyuka árnyékában élni és nem is akarok
válasza: válasza:Én a gyerekemtől ezt nem kérném.inkabb megyek otthonba vagy ha megtehetem fizetek ápolót, de nem lehetetlenítem el a gyerekemet az élettől... Ez nagy önzőség tőlük.
Valóban nincs más megoldás mint elköltözni. Beszéld át ezt a pároddal, adj neki időt hogy leülepedjen és döntsön.
Elhiszem hogy nehéz, hiszen a szülei, de ilyen az élet. Egyszer le kell válni. Egészséges mértékben is lehet kapcsolatot tartani, törődni velük.
válasza:Nemtudom jelenleg mennyire van leépülve após, de az ápolás miatt ott ragadni nagy hülyeség. Lehet évekig nem lesz újabb subja, ti meg ott ültök, és közben az élet elmegyek mellettetek. Ez nem olyan betegség, hogy most is ott kéne laknotok, főleg, hogy ott az anyós. Ráértek erre akkor gondolni, amikor aktuális.
Van a családomban sm-es, és jelenleg teljes életet él, nélkülünk a saját lábán (igen, tudom, hogy ez változhat, akkor nyilván számíthat ránk)
válasza:nézd én ismerek sm-s nőt, anyám egyik barátnője, a nő nemcsak hogy egyedülálló, mert a férje otthagyta, de még a gyerekét is felnevelte teljesen egyedül, egészen valami angol elit egyetemig jutott a srác, és talán életében kétszer kért tőlünk segítséget a nő, egyszer az új gyerekszobabútort kellett összeszerelni, mert ahhoz ugye jól jön, ha van az embernek legalább négy használható keze, meg egyszer már nem is emlékszem mi volt.
kérdező, te sikeresen kifogtál magadnak valami mamakedvence kis balekot, aki ugyan kitűnő kifogással állt elő, hogy miért képtelen felnőni, de akkor is csak kifogás a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!