Hogy viselkedtek azzal az anyóssal aki nem szereti a gyereketek?

A 10. válaszolóval nagyon egyetértek, valóban vigyázni kell, hogy a gyerek önbizalmát ne gyengíthesse a kedves nagyi. És persze minden attól függ, hogy egy ilyen helyzetben milyen példát lát: megkapja-e a védelmet a szüleitől, akikre jó esetben egy gyerek mindig számíthat, vagy a burkolt sértések, amiket szerintem egy 6-7 éves gyerek is megért már, reagálás nélkül elhangozhatnak. Itt tehát nem is az a rossz érzés a lényeg, amit te jelenleg - abszolút jogosan - érzel emiatt, hanem az, hogy ez rengeteget árthat a gyereknek. Szerintem először is ülj le, és gondolj végig hasonló helyzeteket, és próbálj felkészülni, hogy milyen megjegyzésre mit tudnál válaszolni, amitől az anyósod megérthetné, hogy jobb, ha féken tartja a nyelvét. Én már pszichológusnál is olvastam, hogy az ilyen helyzetekre érdemes felkészülni, mert hiszen a normális embereket az ilyen támadások annyira váratlanul érik, hogy sokszor szóhoz se jutnak. A verbális agresszor eleve erre számít, és ezt élvezi, ebben van az előnye! És nem áll le addig, amíg valaki szelíden, kulturáltan próbál reagálni. Ezek az erőszakos, személyiségzavaros alakok csak az erőszak nyelvén értenek, tehát szerintem nyugodtan kérd ki magadnak kellő eréllyel, hogy ne sértegesse a gyerekedet. Mert egyébként a gyerek az ilyen helyzetekből tanulja meg megvédeni magát, és sajnos bizony nem ritka eset, hogy a családban is van olyan személy, akivel szemben ez szükséges. És nagy valószínűséggel arra, hogy ő szeretetet érezzen a gyereked iránt, nem is nagyon lehet számítani, de hidd el, jobb is így. Ugyanis ha az ilyenek szeretnek, az is pusztító, a legvalószínűbb, hogy akkor meg téged igyekezne kitúrni az anyai szerepedből. Az én anyósom ilyen, úgyhogy tudom, miről beszélek.

Persze ha gondolod, esetleg azt is megpróbálhatod, hogy először is kettesben vagy telefonon beszélsz neki erről, és világossá teszed, hogy nem várod el, hogy szeresse a gyerekedet, de nem tűröd el, hogy szurkapiszkálja. De semmiképpen ne fogd vissza magad, mert szelíd hangnemben elmondva ez nem ér semmit. Lehet, hogy ez is használ valamennyit, mert ezek csak azt tolerálják (valamennyire), aki vissza mer támadni. Ha viszont ezek után mégis sértő megjegyzést tesz - pláne a gyerek jelenlétében -, azt soha nem hagyd szó nélkül, mert az letöri a gyerek önértékelését, és arra tanítja, hogy a béke érdekében a bántó dolgokat is el kell tűrnünk családi körben. Ne bánd, hogy egy ilyen ember nem szereti a gyerekedet! Sok sikert!

Ja, és ami a nagy orrot illeti, szerintem a férfiaknak sokkal jobban áll egy kicsit nagyobb orr, mint egy pisze....Másrészt nagyon sokszor láttam már, hogy olyan gyerekek, akik kisebb korukban nem voltak annyira szabályos arcúak, felnőtt korukra sokkal jobban néztek ki, mint mások, akik kisgyerekként kifejezetten bájosak voltak.

Én pont így nőttem fel. Az egyik mamám folyamatosan mondta hogy a másik unokája zseni, okos, csodálatosan szépséges. O volt a kedvencük olyan szinten, hogy ő ehette a raffaellot és még semmit sem kaptam. El volt neki dugva, hogy nehogy egyek belőle. Nem nagyszo egy doboz Raffaello a mai világban de 30 éve az volt. O mindent megkapott a nagyszüleimtol én pedig semmit. De nem is kellett volna gyerekként semmi csak szeretet, nagyszülői gondolkodás. Ez a kedvenc unoka rá sem nyitja az ajtót csak én. A másik nagymamám azóta gyűlölt, hogy megszülettem. Ott is a lánya unokája kellett meg kell a mai napig is. Csodálkoznak, hogy így ahogy felnottunk nem akarok az unokatestvereimmel és a kersztanyamekkal lenni. Nála sosem aludhattam volt , hogy hónapokig nem láttam. Pedig én próbálkoztam gyerekként nagyon sokat nála. De amelyik szekér nem vesz fel az után nem szaladok. Mostmár O nem kell nekem. Bántja is rendesen, meg azóta nyugdíjas és unatkozik, jó lenne a kisgyerekeimmel szórakozni meg babazni. Hát ebből nem kérek. Na meg észt osztani.

Gyerekként bántott, magamban kerestem a hibát , hogy miért nem szeret a szüleimen kívül senki. Aztán megszületett a testvérem hála az égnek. Vele nagyon jó a kapcsolatom. Tudom, hogy mindig lesz mellettem valaki.

A viselkedésük lelki traumát nem okozott. Akkor rossz volt de egy gyerek máshogy érzi ezt, nem csinál belőle tragédiát, felnőttként meg majd nem fogja érdekelni. Én pl csak mergelodok rajta, hogy mit képzel hogy mondja nekem egy ilyen ember hogy mit és hogyan kellene csinálom, és hogy kellene viselkednem az unokatestvereimmel meg a keresztanyammal. ( Csak köszönünk az utcán, ők sem akarják a kapcsolatot). Nem hiszem hogy nekem kéne pitizni a szeretetükert amit születésunkkor nagyanyank rontott el

Nem kétlem, hogy így van, de az ajándékokon kívül miből vonod le azt a következtetést, hogy nem szereti a gyerekedet?

Ennyit sikerült leírni, meg az ajándékokat:

"Ezzel szemben nálam már másfél perc videochatelés után bármit is lásson jön a kérdés, hogy ez oké? Ezt lehet?"

Ebből a kissé nehezen értelmezhető mondatból az jön le, hogy TÉGED nem szeret, nem tartja jónak a módszereidet, beleugat a dolgodba, amihez természetesen semmi joga sincs, de nem a gyerek szeretetéről szól. Azt is meglehetősen nehéz negatív dologként értelmezni, hogy a gyerek egyre szebb. Le merném fogadni, hogy ha ajándékokat vinne, akkor meg az lenne a bajod hogy "vackokat hord ide".

Szóval a kérdésed valójában az, hogy kölcsönösen utáljátok egymást anyósoddal és mit tegyél? Béküljetek ki vagy zárd ki az életedből végleg, a fia majd megoldja, hogy láthassa az unokát.

Hasonló a helyzet nálunk is. Én nem tartom a kapcsolatot anyósommal. A fia meg az unokája felőlem akkor megy hozzá, amikor akar.

Egyébként ahogy nő a lányunk, egyre jobban látszik, hogy számára is mennyivel többet jelent a másik 3 nagyszülő. Ő soha nem kezdeményezi, hogy anyóssal találkozni szeretne, míg a többieket felhívja, várja a találkozást, stb.