Hogy viselkedtek azzal az anyóssal aki nem szereti a gyereketek?

Az anyósom a sírba tesz. 2 unokája van viszonylag kis korkülönbséggel, egyik a fiától (és tőlem) a másik a lányától. Na most a nyilván a lányáról lévő unokáját olyan szinten preferálja, hogy tényleg kellemetlen. Oké, még kicsik, nem értik ők se miről van szó, de engem borzalmasan zavar. Az elején még próbálkoztam jó viszonnyal, de mára már olyan szinten feladtam, hogy már csak jó arcot sem próbálok vágni.

Minden amit a másik unoka csinál az szuper, tökéletes. A lánya nyílván tökéletesen neveli, semmi hiba, minden olyan csodálatosan megy hogy könyvet lehetne írni róla.

Ezzel szemben nálam már másfél perc videochatelés után bármit is lásson jön a kérdés, hogy ez oké? Ezt lehet? Nyílván tudom, hogy ő mit gondol, de nem mondja ki face to face hogy szerinte káros, de amúgy le is szrnám, csak az állandó magyarázkodásból áll már szinte az egész kapcsolat. És beleuntam, legközelebb szívem szerint megmondanám neki, hogy ja kva káros, mindent azért csinálok hogy a végén egy retardált gyerekem legyen, és átkozza a napot is hogy világra jött.. persze ennek semmi köze a valósághoz, imádom a gyerekemet, és pénzt időt nem sajnálva kb tényleg mindent próbálok neki megadni úgy hogy egészséges legyen. Nem vagyok tökéletes, de ki az?!

Az is zavar, hogy amíg azt az unokát elhalmozza ruhákkal, játékokkal, addig az én gyerekem kis túlzással semmit nem kapott. Na nem mintha erre lennénk utalva, hogy bármit vegyen nekünk, de azért szar látni, hogy a másik unoka már a 10. játékot kapja, amíg az enyém esetleg egy hamis dícséretet.

Közben a lányát tökre szeretem, vele semmi baj nincs, sőt a gyerekét is nagyon szeretem, de őszintén szólva kezd kicsit már erre is bélyeget nyomni az, hogy az anyósom ennyire kiállhatatlan.

Már sajnos a férjem is szóvá tette hogy legyek kicsit kedvesebb a családjával, főleg az anyjával, mert látszik a fejemen ez az egész, de már belefáradtam tényleg, nem is akarok megfelelni ezeknek a lehetetlen elvárásoknak, mert úgyse leszek sose a lánya, és mivel borzasztóan elszomorít, hogy az én gyerekem ezt a hamis szeretetet kapja, amit még tényleg csak én meg az apja fogunk fel, de nagyon fáj, mert szegény nem tehet róla. Olyan érzésem van, hogy nekem jobban kell szeretnem ezt a gyereket, mert ő tök igazságtalan módon kevesebbet fog kapni. Amúgy sajnos ezt nem csak képzelem, a saját fia is látja az anyja hamisságát és őt is zavarja, de nem csinál semmit.

A kérdésem az, hogy akiknek rossz a viszony az anyósukkal ilyen olyan okból kifolyólag, azok hogy tudnak jófejek lenni továbbra is? Meg szerintetek ez amúgy gáz? Lehet hogy én vagyok csak aki túlreagálom, ha nem szereti az unokáját akkor nem szereti, most na és?! Csak nem tudom elkülöníteni magam a gyerektől, mivel azt látom, hogy őt nem szereti annyira akkor én érzem magam valahol megsértve, mert az én gyerekem. Pedig lehet hogy ez hülyeség, de vajon egy anya tudja függetleníteni magát a gyerekétől ilyen helyzetben? Nem tudom...