Hogy viselkedtek azzal az anyóssal aki nem szereti a gyereketek?
Az anyósom a sírba tesz. 2 unokája van viszonylag kis korkülönbséggel, egyik a fiától (és tőlem) a másik a lányától. Na most a nyilván a lányáról lévő unokáját olyan szinten preferálja, hogy tényleg kellemetlen. Oké, még kicsik, nem értik ők se miről van szó, de engem borzalmasan zavar. Az elején még próbálkoztam jó viszonnyal, de mára már olyan szinten feladtam, hogy már csak jó arcot sem próbálok vágni.
Minden amit a másik unoka csinál az szuper, tökéletes. A lánya nyílván tökéletesen neveli, semmi hiba, minden olyan csodálatosan megy hogy könyvet lehetne írni róla.
Ezzel szemben nálam már másfél perc videochatelés után bármit is lásson jön a kérdés, hogy ez oké? Ezt lehet? Nyílván tudom, hogy ő mit gondol, de nem mondja ki face to face hogy szerinte káros, de amúgy le is szrnám, csak az állandó magyarázkodásból áll már szinte az egész kapcsolat. És beleuntam, legközelebb szívem szerint megmondanám neki, hogy ja kva káros, mindent azért csinálok hogy a végén egy retardált gyerekem legyen, és átkozza a napot is hogy világra jött.. persze ennek semmi köze a valósághoz, imádom a gyerekemet, és pénzt időt nem sajnálva kb tényleg mindent próbálok neki megadni úgy hogy egészséges legyen. Nem vagyok tökéletes, de ki az?!
Az is zavar, hogy amíg azt az unokát elhalmozza ruhákkal, játékokkal, addig az én gyerekem kis túlzással semmit nem kapott. Na nem mintha erre lennénk utalva, hogy bármit vegyen nekünk, de azért szar látni, hogy a másik unoka már a 10. játékot kapja, amíg az enyém esetleg egy hamis dícséretet.
Közben a lányát tökre szeretem, vele semmi baj nincs, sőt a gyerekét is nagyon szeretem, de őszintén szólva kezd kicsit már erre is bélyeget nyomni az, hogy az anyósom ennyire kiállhatatlan.
Már sajnos a férjem is szóvá tette hogy legyek kicsit kedvesebb a családjával, főleg az anyjával, mert látszik a fejemen ez az egész, de már belefáradtam tényleg, nem is akarok megfelelni ezeknek a lehetetlen elvárásoknak, mert úgyse leszek sose a lánya, és mivel borzasztóan elszomorít, hogy az én gyerekem ezt a hamis szeretetet kapja, amit még tényleg csak én meg az apja fogunk fel, de nagyon fáj, mert szegény nem tehet róla. Olyan érzésem van, hogy nekem jobban kell szeretnem ezt a gyereket, mert ő tök igazságtalan módon kevesebbet fog kapni. Amúgy sajnos ezt nem csak képzelem, a saját fia is látja az anyja hamisságát és őt is zavarja, de nem csinál semmit.
A kérdésem az, hogy akiknek rossz a viszony az anyósukkal ilyen olyan okból kifolyólag, azok hogy tudnak jófejek lenni továbbra is? Meg szerintetek ez amúgy gáz? Lehet hogy én vagyok csak aki túlreagálom, ha nem szereti az unokáját akkor nem szereti, most na és?! Csak nem tudom elkülöníteni magam a gyerektől, mivel azt látom, hogy őt nem szereti annyira akkor én érzem magam valahol megsértve, mert az én gyerekem. Pedig lehet hogy ez hülyeség, de vajon egy anya tudja függetleníteni magát a gyerekétől ilyen helyzetben? Nem tudom...
17
Hosszu volt amit irtam de szerintem azert egyertelmu a problemam.
1. A masik unokat preferalja, ezt szoban es tettekben is kifejezi.(pl. Ajandekok)
2. Nem tudok eleg jo lenni neki, mert mindent kifogasol, amit a gyerekkel teszek.
3. Hamisan ‘dicseri’ a gyereket. (A gyerek apja, az anyosom fia ezt bevallotta, hogy latja, tudja, sot ot is idegesiti)
4. Mindent a lanyahoz mer, ha jo ha nem.
5. Olyan megjegyzeseket tesz a gyerekemre, amik latszolag kedvesek, de ha mar tudsz elvontan gondolkodni, akkor rajossz hogy igazabol megsertett.
Amugy en a gyerek elott szerettem es sokaig nem lattam hogy igy viselkedik a gyerekkel. A ferjem hivta fel ra a figyelmemet, persze azota nem tudom nem latni, es durvult is a helyzet pl azzal hogy nem tudok jo pofat vagni hozza.
24
Nem tudom hol láttad hogy irigykednék, egyáltalán nem irigykedem, semmi okom nincs rá. Sőt, még mondtam is hogy ő teljesen más mint az anyja, és nagyon is szeretem. Persze abszolút kezdi rányomni a bélyeget a kapcsolatunkra, és az, hogy ez nem megy át rossz viszonyba csak ezen múlik, hogy ép ésszel fel tudom fogni hogy ő is csak áldozat az anyja hülye játszmáiban.
És ja, nekem nincs anyukám mert meghalt...
Szégyellje magát a férjed, aki a saját gyereke érdekében, nem áll ki az anyja ellen egyenesen szembesítve, mennyire gáz amit csinál.
Tudod ki puncsolna a vénasszonynak, meg a myomi férjednek, hogy "ne látszódjon a fejemen" mit gondolok.
Oda sem vinném a gyerekem, ahhoz a lelketlen boszorkányhoz.
Hát, az én anyósomnak 2 fia van. Ugye egyik a férjem. Nekünk van 2 fiunk. A sógoroméknak nincs gyerekük. Itt az áll fenn, hogy egyrészt kislányt akart világ életeben, és unokának is, ami nem adatott meg. Sé sógoromat jobban szereti. Az unokák meg nem érdeklik, kötelező jelleggel kb 1-2 havonta 1 órára látja őket, és ennyi. Ha hoz valamit, akkor lányos dolgot. Pénzt ad néha, de nem a gyerekeknek, hanem a fiát támogatja címszóval.
Annyira engem nem izgat, helyén tudom kezelni a dolgokat, szerintem nem a gyerekek vesztenek vele, hanem ő veszít el 2 szuper unokát.
Viszont ami rohadtul zavar, hogy a férjem nagyon szomorú miatta. Nem is idegesíti már magát ő sem, elfogadta a dolgot, de minden egyes látogatás után levert, és minimum 1 hétig nem is hívja inkább fel az anyját.
Mi inkább nem erőltetjük a dolgot. Próbáltuk a jobb kapcsolatot ezerszer megteremteni. A szeretetet nem lehet erőltetni, csak elfogadni a hiányát.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!