Nők, őszintén, a ti anyátok is magyaráz a menyének (sógornőtöknek) és rátelepszik a fiára?

Nézd, én végigolvastam a kérdésedet, és ez az utolsó mondat:

"Vagy hogy jön az ki, hogy a lányok szerint az esetek 90%-ban rossz az anyós, míg a saját anyjuk nem?"

És valóban nem írtam bele a válaszomba, de az én anyámat kenyérre lehetett kenni (sajnos már múlt idő, mert már nem él). Ezzel szemben anyósom meg a fent leírt módon bánt velem.

Ha félreértettem a kérdésedet, bocs, törölj.

29. voltam.

31.

A kérdező valami utálatos anyós, aki hergeli itt a népet, pedig fogalma nincs milyen féreg jellemek vannak.

Van egy bátyám, házas. Anyám nem mer semmibe beleszólni, visszahúzódó nő, olyanokért sem szólt soha, amiért én biztos szóltam volna, mert átment pár határon.

Sógornőmnek anyámról nincs egy rossz szava sem. De neki az anyja (neki is van fia is), igencsak beleszól az életébe, mindenbe beleköt. Ellenben a fia az isten, és ott a menyével sincs gondja, viszont bátyámat már annyira nem csípi, aminek egyedüli oka, hogy nem hagyja magát, és a lányát se tudja terrorizálni tőle, mert ha kell, megvédi, mert sógornőm nem mer visszaszólni a saját anyjának.

A férjemnek van egy nővére, akinek egyébként abszolút nincs rendben az élete, de ő mindenben tökéletes és napi 6x beszélnek telefonon a szüleivel meg jaj ő előtte annyira le a kalappal ezért meg azért.

Mi meg gürizünk brutál sokat, külföldön dolgozunk, nem élünk nagy lábon viszont mindent felépítettünk magunknak, tiszteljük, támogatjuk, imádjuk egymást a férjemmel mégis mindig nekünk szólnak be mindenért.

Pl. voltunk nyaralni, meséltünk nekik mindenfélét róla aztán jöttek a “Hát mi erre sosem vágytunk, felesleges pénz kidobás” meg “Na ugye hogy nem volt olyan jó idő mint ahogy gondoltátok, kisfiam már biztos nagyon jó volt neked hazaérni!!” meg a “Emlékszel kisfiam amikor gyerek voltál és mit pancsoltál velem itt meg ott” (megjegyzem szinte sosem vitték sehova, férjem velem volt először külföldön.) meg aztán a “Jaj nem szeret az én fiam autópályán vezetni dehát ezt csak én értem mert már 30 éve ilyen”…. Szóval ahogy tapasztaltam ezt, ilyen ökör fiús anyukás féltékenység, hogy elvették tőlem a fiam vagy nem tudom

35. vagyok.

Azt kihagytam, hogy a sógornőm is 1/1 az anyjuk… “Én már születésétől fogva az öcsémmel voltam” “Én ismerem a legjobban senki más, az én gyerekemnek kell az öcsémnek a legfontosabbnak lenni mert nektek még úgysincs..”

Bár nem értem mire fel mert nagyon rossz a kapcsolatuk, a férjem látni sem akarja kb. Ha én nem noszogatom hogy azért csak kéne menni hozzájuk mert mégiscsak a testvéred, akkor ő már legalább 5 éve rá se nézett volna pont ezek miatt.

35-36

Ez nagyon beteg.