Nők, őszintén, a ti anyátok is magyaráz a menyének (sógornőtöknek) és rátelepszik a fiára?

Azt kellene megérteni, hogy teljesen más az anya-lánya és az anyós-meny viszony. A saját anyját a többség azért könnyebben eligazítja, ha nagyon odáig fajul a helyzet. Anyádat születésed óta ismered, már ismeritek egymás szagát, jó esetben az erőviszonyok már megvannak, a határokat olyan kamaszkor környékén meghúztátok.

Na most az anyós az gyakorlatilag egy idegen, akire ráadásul még igyekszik is az ember lehetőleg jó benyomást tenni. És sokan beleesnek abba a csapdába, hogy túl sokáig hagyják szó nélkül, ha anyós részéről valami sérelem van. Ez egy új kapcsolat ahol meg kell ismerni egymást és be kellene húzni a határokat, de ezt sokan nem teszik meg, mert jajj mit fognak gondolni, meg nehogy megsértődjön, inkább nyelnek. Utólag az ilyet helyrehozni mindig nehezebb. Ha x évig nem volt gond a Katinak, hogy Icu néni heti 2x átmegy délután dumcsizni és addig feltúrja a házat meg jótanácsokat oszt, akkor most Icu néni jogosan csodálkozik, hogy Kati kifakadt, mert hát hirtelen miért lett probléma ami eddig rendben volt.

Másrészt az én ismerősi körömben ilyen durván rátelepedős anyósnál általában nincs lány gyerek, csak a pici fia van. Durvább is lehet a helyzet, ha a fiú egyke. De ez persze másoknál lehet máshogy van.

"A lányával jófej és napi szinten tartják a kapcsolatot meg ért az unokákhoz, a menyére meg fúj, beszólogat, ott már elfelejti, hogy kell megfogni az unokát?"

De az két külön ember. Az egyiket te nevelted fel, a másik idegen. Pont mint visszafele, az anyád az anyád, az anyósod valaki más anyja.

Nem létezik női logika, se férfi logika. A logika objektív. A saját hitrendszered szerint nem kéne ekkora blődségeket mondanod.

Látom, még mindig senki nem főzte meg a tojásod. Majd belejössz.