Nők, őszintén, a ti anyátok is magyaráz a menyének (sógornőtöknek) és rátelepszik a fiára?

Anyósomnak fia és lánya is van. A fia az én férjem.

A fiaba gyakorlatilag szerelmes, magának nevelte, mert a hazassága pocsék. Az összes szerelmét elmarta a féejem mellől, azt akarta, hogy a fia élete végéig vele maradjon. Engem ezért a férjem már be sem mutatott neki. Nem ismerjük egymást, de latatlanban gyűlöl és hazugságokat terjeszt rólam. A gyerekeinket sem ismeri.

A lánya párja kb mindegy volt neki. Bárkit hozott haza, közömbösen fogadta. A lánya teper szegény, minden nap felhívja, jár hozzá, de anyósom csak a férjemről magyaráz neki. Az ő gyerekeiket csak azért ismeri, mert a sógornőm néha beülteti az autóba és odaviszi. Semmit nem vett nekik soha, semmit nem tett ertük magától. A férjnek köszön és ennyi. Nem érdekli.

Generációfüggő és személyiségfüggő is a dolog. A férjemmel pontosan egykorúak vagyunk, de az én anyám nagyon fiatalon lett anya, 18 évesen, míg az ő anyukája majdnem 40 évesen. Tehát anyósom kb. 20 évvel idősebb anyámtól.

Amikor megismerkedtünk a férjemmel, rögtön az elején megjegyezte, hogy "neked annyira más jellegű a kapcsolatod az anyukáddal, mint nekem az enyémmel! Ti szinte olyanok vagytok egymásnak, mintha haverok vagy barátnők lennétek, sokkal lazább, kötetlenebb, nyitottabb a kapcsolatotok, míg az én anyám inkább merevebb, rugalmatlanabb, tekintélyparancsoló, mintha tanár-diák viszony lenne köztünk." (Valóban 40 évig tanár volt az anyja.)

A másik meg a személyiségbeli karakterek vagy különbségek. Az én anyám kamaszlányként messze nem volt olyan tudatos és felkészült a gyereknevelésben, mint a 22 évvel idősebb anyósom, aki 40 évig gyerekekkel foglalkozott az iskolában és a gyermeknevelés tette ki az életét. Anyám nagyon nagy szabadságban nevelt minket, szabadon, de nem felelőtlenül. Mindig volt egy határ, amit már nem volt szabad átlépnünk, de ezeken a szabályrendszereken vagy kereteken belül nagyon szabadon mozoghattunk, azt csinálhattunk, amit akartunk, csak vigyázzunk magunkra és egymásra és ne tegyünk kárt sem magunkban sem másokban. Anyám soha nem szólt bele semmibe. Mai napig sem szól bele az életünkbe. Ezzel szemben anyósom gyermeknevelési stílusa sokkal kötöttebb, merevebb volt, ő határozza meg az egész család életét, hogy kinek mi a dolga és a feladata a családban, a mai napig is. Nálunk nincs ellentmondás. Anyuka egyfajta parancsnok a házban. És ezt a stílust hozza át hozzánk is (vagyis csak szeretné). Ő akarja beosztani az én időmet is, és a legapróbb dologban is eligazítást ad, hogy mit hogyan kell csinálnom.

Legelső(!) találkozásunkkor, amikor eljött hozzánk bemutatkozni, szó szerint végig kritizálta az egész házunkat, konkrétan megmondta, hogy melyik fali képet hova tegyük a falon, mert ott szerinte jobban érvényesül, lecseréltette velem az edénykészletemet, mert szerinte olyan edényben nem lehet főzni, ami nem Zepter és kidobatta velünk a fehér színű WC ülőkét, mert szerinte citromsárga illene a fürdőszobánkba! Következő alkalommal elküldte a fiával az ő 20 évig használt, sufniban porosodó koszsos Wc ülőkéjüket, hogy a miénket dobjuk ki és szereljük fel az ő (szó szerint szros!!!) ülőkéjét. Mindezt a legelső találkozás alkalmával! Nnnnaaa... Szóval ezek vannak. Anyámnak soha ilyen, de még csak hasonló sem eszébe nem jutna. Ilyen mértékben beleszólni az életünkbe. Ő úgy van vele, hogy csináljátok ahogy akarjátok, hogy nektek jó legyen, ha meg valamiben segítség kell, majd úgy is jöttök és szóltok. Amúgy meg éljétek a ti életeteket, ahogy nektek jó.

Szóval a fenti példád ránk 100%-ban tökéletesen illik.

Az én anyám egyikőnk életébe se mászik bele semmilyen szinten. Se az enyémbe, se a tesómékéba. Egyszerűen nem ilyen a személyisége meg a stílusa. Ezzel szemben anyósom a legapróbb részletekig irányítani akar bennünket is, meg a másik gyerekét és annak a családját is. A mai napig ő szeretne a kapitány lenni. Volt is emiatt közöttünk egy 5-6 évig tartó teljes kapcsolatmegszakítás, mert nem hagytam magam és totál besértődött. Nem volt hozzászokva, hogy valaki ellent merjen mondani neki. Aztán szép lassan rájött, hogy ami a gyerekeinél és a férjénél bevált, hogy ő határozta meg az egész életüket a legapróbb részletekig, az nálam nem fog beválni és "engedett". Még ma is ezerszer bepróbálkozik, ahányszor csak találkozunk, de megtanultam kezelni és gyorsan leszerelni őt.

A saját anyámat sem bírom, mert annyira más a személyiségünk.

Anyós meg egy vadidegen és szintén teljesen eltérő a személyiségünk.

Én ilyen emberekkel soha nem állnék szóba, nemhogy beszélgessek, megvitassak dolgokat, tanácsot kérjek, pláne megfogadjak, annyira ellenszenves a gondolkodásuk, viselkedésük, plusz buták.

Ennyit az objektivitásról nagyokos....

Nálunk az van, hogy a sógornőm a gyereket anyuéknak a közelébe sem engedi felügyelet nélkül, közben meg duruzsol tesóm fülébe, hogy "Látod, azt az unokát jobban szeretik." Érti ezt ugye az én gyerekemre, mert őt viheti.

Ami ruhákat anyu vett neki, nem adta rá, mert az rossz, olcsó, béna. Ha a saját anyja veszi neki ugyanezeket, neki már nem mer nemet mondani. Persze, hogy rosszul esik anyunak. Ugyanez volt az etetőszékkel, megvetette anyuval, aztán meg közölte, hogy az övé is vett egyet, azt fogják használni, vigye ahova akarja. Nagy szarkavarók ám a menyek is, nem ilyen egyoldalú a történet, ahogy ők előadják.

25.

Te pedig biztos maximálisan elfogulatlan vagy a saját anyáddal szemben.

Az a ruha pedig pontosan ugyan olyan volt minőségben, mint az anyósé.

Aha...

Egyetlen gyereke vagyok a beledumálós anyámnak, így nincs menye, csak veje, a párom. Attól, hogy én nő vagyok, nálam is próbálkozik okoskodni, viszont mivel én a gyereke vagyok, sokkal szorosabb a viszonyunk, és helyén tudom kezelni a dolgot. Nincs sértődés, ha azt mondom, hogy majd mi eldöntjük ezt vagy azt. Ezt az ember menye a sokkal lazább jellegű kapcsolat miatt nem igazán szokta megtenni.

A párom meg abszolút jól viseli ezt, nem a szokásos illedelmes vő-sárkány anyós felállás, hanem nagyon is szeretik egymást, és szeretetből toleránsak egymás felé.

Az én anyósommal való második találkozáskor úgy alakult, hogy kettesben maradtunk. Már a második mondattól kezdve elkezdett lebeszélni a fiáról, és finoman közölte, nem vagyunk egymáshoz valók, hagyjam el.

Micsoda alapok egy jó meny-anyós kapcsolathoz! Ott fúrt, ahol tudott, mindenfélét híresztelt rólam mindenkinek. Legkedvesebb mondata egy vasárnap (sajnos csak náluk tudtunk találkozni, 19-20 éves voltam) "A legjobb lesz, ha elmegyek, mert csak b*szni járok oda, azon meg már túlvagyok."