Megtudnátok bocsájtani az anyósotoknak?

Éveken át nem foglalkozott az unokákkal, soha rájuk sem nyitotta az ajtót. Évek teltek el, az ünnepek nélküle, és soha egy darab csokit nem adott a gyermekeinknek pedig megtehette volna. Számára csak a férjem nővérénem 2 gyereke létezett. A születésük után sem segített volna bármiben, bármi gondunk volt csak nehezítette a helyzetünket,ha kórházba voltunk egy pohár vizet nem adott a kezünkbe.

Most ő lett beteg, szívinfarktust kapott, műtötték és lett egy tüdőödémája. Tegnap após arra kért "utolsó óráiban" legyünk kegyesek, és hadd lássa az unokáit.

Én egy kicsit azt érzem mindig csak akkor keresnek bennünket ha megszorulnak,de mégis csak a férjem anyja. Hogyan lehetne magamba ezt legyőzni és jó arccal bemenni hozzá a kórházba? Nem kívánok én neki rosszat, éljen de a legjobban akkor érzem jól magam ha távol van tőlünk mert szereti a családot szétszedni.