Mi volt a legkeményebb összezörrenésed házastársad szüleivel?

#5 vagyok, nálunk is hasonlóan a gyerektéma miatt ment az állandó vinnyogás, mint a 18-as válaszolónál is. Egészen addig ugye, míg meg nem untuk.

Értelmes embernek bőségesen elegendő válasz az, hogy “Mert nem akarunk gyereket, nem vágyunk rá.” Senki nem tartozik semmiféle részletes magyarázattal, indokokkal meg egyebekkel. Ettől független persze mi is felsoroltuk, hogy pontosan miért nem akarunk, de anyós tudatáig ez láthatóan nem jutott el, így váltottunk a stíluson és vita illetve a találkozások csökkentése lett a vége.

“A nagyszülőknek rendes esetben az a hátralévő élete célja/értelme, hogy az unokát segítse, lássa felnőni. E nélkül csak olyanok az üres évek, mint egy életfogytiglani büntetés. Kilátástalan.”

Tévedés, normális ember a saját élete célját, értelmet és boldogságát nem valaki másétól teszi függővé, mint pl gyerek, ha ő kirepült, akkor unoka. Egyáltalán nem mindenki élete céltalan és üres unokák meg gyerekek nélkül, én az ilyeneket csak mélységesen sajnálni tudom. Valahogy az én szüleim élete se nem céltalan, se nem üres és nem is kilátástalan, pedig egyetlen gyerekként már 19 évesen elköltöztem és bizony unokájuk sem lesz, mert eszem ágában nincs szülni. Az ember különben is magának és a párjának szül gyereket, nem a szüleinek unokát. Pláne, hogy attól még, hogy vállal is gyereket, semmi garancia hogy rendszeresen látni is fogod. (pl rossz viszony, másik országba költözés stb)

#21,22,24.

Nekem a szerelmeimen mellett a gyermekeim a legjobb "dolgok" amik velem történtek az életben.

A válaszolók és lepontozók közül, ezek szerint senkinek sem adatott meg az apaság (anyaság) érzése. Olyasmikről írtok, amiről nem tudtok semmit, csak a megszokott sztereotípiákat. (sír, sz@ros pellus, ébren kell lenni, etetni, nevetséges anyagiak...) Nem dolgom ítélni senki felett, csak leírtam az esetemet. Sajnálom, ha ez valakinek a terhére van, vagy nem érti.

25. Nem dolgod megítélni senkit, mégis azt teszed. Igen, van akinek teher hogy folytonos stresszben él, mert ott a nyakán valaki aki tőle függ, teher ha nem alhatja ki magát, sőt, még a szaros pelenka is. És? Közöd? Az meg aztán végképp szánalmas, hogy az anyagi dolgokat, amik a leginkább alapnak kellene lennie a gyerekvállaláshoz, nevetségesnek nevezed, ledegradálod. A normális életkörülmények igenis a legfontosabbak, mert hogy se a pelenka, se a kaja, se a ruha se a gyógyszer, de még egy plusz szoba sem, SEMMI nincs ingyen egy + ember ( gyerek) számára sem.

Persze aki ingyen tarhál kaját, cuccokat a gyerekének annak nem kerül pénzbe az eltartása, de azért a normális emberek nem erre szeretnének alapozni ha gyereket vállalnak.

Nekem baráti gyerekes párnál volt 3 teljes napom belelátni milyen az élet gyerekekkel, és köszi de bőven sok volt belőlük ez is. Nem hogy alsó hangon 18 év nyűg. Vállalja az akinek van hozzá kedve.

Szintén gyerek.

Én szívbeteg vagyok,de ez anyós szerint nem ok. Szerintem meg igen az,ha beüt a xar akkor ott marad egyedül a gyerekkel a feleségem. Nem akarom még a lehetőségét sem annak,hogy csonkacsaládot alkossak.

Vagy hogy még engem is ápolni a kelljen....valakinek.

De mit tudhatok én? Csak vészmadárkodok,meg a rosszat látom mindenben.

Végülis az asztalra basztam 3at mire felfogta,hogy vagy befogja vagy nem fog látni minket túlgyakran.

28as! Miért kellene leegyeztetni a gyerektémát (Hogy egyáltalán legyen vagy ne legyen, és ha már van, akkor ki hogy nevelje a gyereket?) a házastárs szüleivel? Még a saját szüleiddel sem. Ebbe aztán végképp nem lehet beleszólása egyik szülőnek sem.

Nekem felnőtt gyerekeim vannak. Az egyiknek vannak gyerekei, a másiknak valószínűleg nem is lesz. Lényegtelen, hogy én, vagy az apjuk mit gondolunk, a gyerekvállalás az ő döntésük. A gyereknevelésükbe sem szólunk bele, akkor sem, ha valamit mi másképp csinálnánk. Nemhogy a gyerekünk párjának, de még a gyerekünknek sem. Annak ellenére sem, hogy közel lakunk egymáshoz és sokat vannak nálunk a gyerekek.

Amikor mi vállaltunk gyereket, mi sem egyeztettünk előre egyik szülőpárral sem. Kettőnk döntése volt, hogy lesz-e gyerekünk és ha igen hány, mint ahogy az is, hogy hogy neveljük őket.